Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Dinnyés István: Az S alakú koporsókapcsok használatáról

csolatban,

98 deszkakoporsót is csak néhány sírból ismerünk." Gerenda- vagy deszkakamra általános az ún. diagonális sírokban.

100 A Volga-vidék késő szarmata (i. sz. II—

IV. sz.) emlékanyagában koporsós temetkezést nem ismerünk.

101 A sipovói 3. kurgánban feltárt — koporsóhoz közelálló — sírszerkezethez

102 hasonlókat figyeltek meg Ny^Szibériában, a II— IV. századból.

103 Közép-szarmata korszak (i. e. I—i. sz. II. sz. eleje) temetkezési szokásai között fa sírszerkezeteket elsősorban a roxolánoknak tulajdonított, ún. diagonális sírokból ismerünk, deszka-gerenda sírkamrákat.

104 A kenkoli kurgánokból ismert, ágy szerű alkalmatosságok,

105 melyek az uszatovói sírokban is feltűnnek,

106 nem koporsók. A korai szarmata korszakban (i. e. IV—

II. század, prohorovkai kultúra) általánosak a különböző gerenda sirszerkezetek,

107 koporsós temetkezést a kultúra szaratovi csoportjánál találunk. Ennek a csoportnak sajátossága a kenkoliakhoz hasonló „deszkakoporsók" és a fatörzsből vájt koporsó használata.

108 A fatörzs koporsóknak itt három formai változatát ismerjük: egyenesen levágott végű koporsók, nagyjából derékszögben találkozó oldalakkal; teknő alakú (lekerekített végek) ; csónak alakú (fej vagy láb felé erőteljesen szélesedő) koporsók.

109 A fatörzsből vájt koporsó használatát az Alföldtől északra és keletre levő területeken egyaránt megtaláljuk. E temetkezési forma alföldi megjelenését mégis — ismereteink jelenlegi szintjén — valószínűbbnek tartjuk új, szarmata népesség bevándorlásával magyarázni. Ez tükröződik késő szarmata kori lelőhelyeink földrajzi helyzetében (lásd 1. kép: 2—3., 5., 9., 13'—14., 20. lelőhelyek), i. sz. 27;0 után elsősorban szarmata lakossággal kell számolnunk ezen a területen. Ez a népesség a prohorovkai kultúra szaratovi csoportjából származhatott, DNy-ukrajnai jelenlétét a II—

III. században Bokani jelzi. Nem lehet véletlen, hogy a késő szarmata kori temetkezési szokások egy másik eleme is a prohorovkai kultúrával való kapcsolatokra utal.

110 Végül szeretnénk rámutatni, hogy csak az alföldi fatörzs koporsós temetkezéseknek jellegzetessége az S vagy С alakú vaskapcsok alkalmazása. A párhuzamként idézett vájt koporsós sírokban nincs a koporsónak vas alkatrésze,

111 mint ahogyan nem alkalmaztak a fatörzsből vájt koporsóhoz vasszöget vagy -kapcsot az V—

VII. századi germán népek;

112 nem figyeltek meg vas alkatrészt э Szovjetunióban feltárt, VI—

XI. századi vájt koporsós sírokban sem.

113 Fentiek alapján az S vagy С alakú koporsókapcsok alkalmazását a fatörzs koporsós rítus helyi változatának tartjuk, mely — minden valószínűség szerint — az Alföldön alakult ki. A temetkezési szokások kapcsán csak érintettük, de jelen keretek között nem lehet célunk az Alföld III—

V. századi történetének és etnikai viszonyainak elemzése.

11

'

1 * * * Az S és С alakú, vas koporsókapcsok használata i. sz. 2160/270 körül kezdődött az Alföldön. A tárgy vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk, hogy az S vagy С alakú kapcsok fatörzsből kivájt koporsó lezárására szolgáltak. Halmos és sík temetőkben egyaránt ismert a koporsós temetkezésnek ez a változata. Alföldi megjelenését új, szarmata, eredetét tekintve, végső soron a prohorovkai k. szaratovi csoportjából származott népesség beköltözésével próbáltuk kapcsolatba hozni. Megállapíthattuk, hogy a fatörzs koporsós temetkezésnek ez a helyi változata az i. sz. 260—460 között létesült alföldi temetők jellegzetessége. Az V. század közepe után a VII. sz. második felében tűnik fel újra ez a 68