Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon

kínált kalapról szóló emlékezés valóban megtörtént vagy anekdota, ma már nehéz lenne eldönteni.) Krémemé kislány korában ezt többször így hallhatta nagyszüleitől. Amikor Hajdú József meghal 1892-ben, unokája 12 esztendős. Petőfi szüleinek ebben a házban tartózkodását 1847 nyarára tehetjük. Végül marad a harmadik, az egykor Vásártérre néző Paradicsom utcai, mai Báthory utca sarkán álló ház. Slapák Lajos a rádi uraság tiszttartójának 192. sorszámú háza volt abban az időben. 1844-ben vásárolta 6000 váltó forintért. Ma a köztudatban ez él Petőfi-ház néven. Ez utóbbi maradt meg a kortársak és leszármazók legélénkebb emlékezetében, mert valóban a legutolsó tartózkodási helyük volt, éppen emiatt merült feledésbe jobban az előbbi kettő. Annyi bizonyos, hogy Petőfi szülei 1847 decemberében már ott laktak.

38 Szendrey Júlia fentebb idézett, 1847. dec. 18-án kelt naplójából ismerjük férjével együtt ebben a házban tett látogatásának leírását: „A napot is a legszomorúbb utcában töltöttük: a temető utcában." Valóban akkor lakásuk ablakai a temetőre néztek. Nemrégen a Báthory utcában csatornaásás alkalmával ennek a temetőnek sírjait hantolták ki. Slapák Lajos az 1870-es években halt meg, többször emlegette büszkélkedve, hogy Petőfi szülei az ő házában laktak, amit a szomszédok leszármazói ugyancsak igazoltak még Tragornak, s ebben a bizonyosságban jelölték meg a házat márványtáblával, megörökítve rajta azt a tényt is, hogy itt irta a költő Anyám tyúkja с versét. Ugyanabban a lakásban, ahol Petőfi szülei laktak, született Rozgonyiné, aki egész életén keresztül hűségesen ápolta ezt a hagyományt.

39 „A legszeretettebb atya s a legszeretettebb anya" Előzőekben szóltunk arról, miként Sass István 1847 tavaszán meglátogatja a költő gyengélkedő édesanyját, mert fia aggasztónak hallotta állapotát. Ama bizonyos kis emeletes házban laknak. Sass megjelenítő erővel írja le a szerény kis hajlékot és lakóit: „a konyhán át jutottunk egy szobácskába, melynek tisztasága lakója rendszeretetére s a két kis ablakban buján zöldelő muskátli virágkedvelőre vallottak. Az öreget asztalnál ülve, olvasás közben leptük meg. Kanapén üldögélő nejének tartott épen felolvasást az asztalon szétszórtan heverő lapok egyikéből. Rövid köszöntés és bemutatás után Sándor leült anyja mellé, végigsimítá kezével sovány redős arcát s átölelve mellette maradt, megkezdvén kérdezősködését egészségi állapota felől. A szót az öreg gazda vévé át, látva, hogy köhécselő nejének nehezére esik a beszéd." Közben felesége kimegy, hogy rendelkezzen az ebéd felől. „Visszajövet, helyére ülve velünk együtt hallgatá a szóvivő öreg beszédét, mely keresetlen tiszta magyarsággal, szép egymásutánban, mint a színméz foly ajkáról." A beszélgetés fonalát rátereli fia ifjúságának viselt dolgaira, az egykor haragvó, most már megbékélt apa. Sass dicséri a hasonló sorsúakénál képzettebb, tisztultabb és tágasabb látókörű Petr^ovits Istvánt, visszaemlékezve róla szerzett jó benyomásaira. Látogatásuk a vonat indulásáig tart. Petőfi feleségével együtt ez év decemberében szintén meglátogatta az öreg szülőket. Júlia naplójának bevezető sorait idéztük a vonaton szerzett élményeiről; megérkezésüket, a váci tartózkodásukról szólót, az alábbiakban olvashatjuk: „ ... én a legjobban hangolt kedéllyel értem Vácra, és annyi jót, annyi kellemest tapasztaltam ottlétem alatt, — noha Vác városából' csak annyit láttam, mennyi egy pusztára se lenne sok." Itt említi, hogy az öregek lakása a temető utcára nézett s hozzáfűzi: „...nem csodálnám ha mindig memento móri hangzott volna füleimben. De hál istennek éppen ellen446