Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon

13-i kirándulás emléke nyomán keletkezett a Vasúton с költemény. Martinkó még a napnyugta akkori rekonstruálható időpontját is figyelembe vette a Meteorológiai Intézet adatai alapján.

17 A vonat Vácról vissza 16 óra 30 perckor indult, a nap dec. 13-án pedig 16 óra 9 perckor nyugszik. Inkább valószínű okt. hó második fele, amikor a napnyugta 17 óra körül látható. Személyes tapasztalatként szerencsés élményben lehetett részünk, mely állításunkat alátámasztja. Az utóbbi időpontban Budapestről Vác felé utazva Újpest után menetirányban bal kéz felől feltűnt a Pilis és felette a lenyugvó napkorong. Ahogy haladt a vonat, úgy rohant a nap is a hegytetőn, mint tüzes kerék. Versenyfutása egészen Dunakeszi határáig tartott, majd lebukott a hegy mögé, bíbor sugarát még hosszú percekig kilövellte. Petőfi felesége hasonló lelkesedéssel ír a váci vasútról.

18 1847. dec. 18-án jegyzi fel naplójában: „Gyönyörű utat tettünk múlt hétfőn, azaz 13-án. A vasúton mentünk — vagy igazság szerint, inkább repültünk — Vácra. Hideg fagyos idő volt, s oly nehéz sűrű köd borította indulásunkkor mindkét oldalról a kilátást, hogy lehetetlen volt megkülönböztetni a tárgyakat, — melyek mellett csak úgy suhantunk el, mintha versenyt nyargaltunk volna a szél paripájával." Elragadtatva ír visszautazásukról is: „Ha menet el voltam ragadtatva, — hát még visszajövet! Egész magamon kívül voltam! Egyenesen az égbe is repülhettünk volna, anélkül, hogy ezen csudálkoztam volna." Nem lehet csupán felfokozott érzelmek kifejezésének tekinteni az idézett sorokat. Valóban úgy érezhették akkor a gyorsszekérhez is szokott utasok Petőfi ékkel együtt, ahogyan ma a repülőgépre először ülő érzi a számára addig nem tapasztalt gyorsaságot. Petőfi természetesen asszociál, s a nemzeti haladás gyorsaságát is olyannak szeretné látni, mint a száguldó vasparipáét. Szabadságvágyát pedig úgy szövi bele a költeménybe, hogy a rabláncok széttörését ajánlja, s akkor lesz elég vas, amiből száz meg ezer vasutat építhetnek. „Vác iránt éppen olyan nagy az én ellenszenvem" Két körutazást tesz Petőfi az országban 1847-ben, s róla Űti levelek Kerényi Frigyeshez с cikksorozatban számol be az Életképek olvasóinak. A második utazásra július 1-én kerül sor.

19 Az utat Pesttől Vácig vasúton teszi meg. Erről szóló dicséretét az előző fejezetben idéztük. Útinaplójának sorra következő mondata az, amit Vácról kijelent, olyan sok fejtörést okozott már eddig is: „amily nagy a rokonszenve Pálffy Albert barátunknak ez iránt a Vác iránt, éppen oly nagy az én ellenszenvem." Előbb céloz itt tréfásan arra, hogy barátja Pálffy azért szereti Vácot, mert itt akar megtelepedni. Petőfi tudta róla, hogy a szíve Vácra húzza, ide udvarolt. Saját érzelmeinek, Vác iránti ellenszenvének magyarázatát nem adja, sőt nem is sejteti. Arról még beszámol, hogy Vácig elkísérte Emődy Dani, akinek jelleméj„.jdicséri. Váctól tovább utazik gyorsszekéren Rimaszombatba. Tragor Ignác azzal igyekezett Petőfi Vác iránti ellenszenvét alátámasztani, hogy utal az 1845-ben tett megjegyzésére, amit a színészettel szembeni közönyössége rovására ír a városnak. Mezősi Károly irodalomtörténész Petőfi és Vác címen tartott előadásában 1963-ban még elfogadta ezt az álláspontot, azonban 1970-ben újabb előadásában módosította azzal, hogy ennek más oka lehetett. Szerinte Petőfi ezen ellenszenve abból származhatott, hogy Császár Ferenc kritikus Vácon telepedett meg ebben az időben.

20 Mezősi feltevését elfogadjuk, s igyek440