Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

dett rögeszmékkel áll szemben, — vidám és könnyed, ahol csak gyengeség az ellenfél. Talán elég is. Több programot nem adunk. Ezeket prológusként mondtuk. Beszéljenek helyettünk a hasábok, melyeket a kedves Olvasó szolgálatára nyitottunk. Alsódabas, 1908. febr. 12. A szerkesztők"

23 A program azt mutatja, hogy a szerkesztőség valóban nagy fába vágta a fejszét. Kérdés, hogy el tudja-e látni ezt a feladatot. A pozsonyi Nyugat Magyarországi Híradó szerkesztője optimista hangon nyilatkozik: „Ismerve a mi volt kedves munkatársunk (Gyóni Géza) szép tehetségét és nagy buzgalmát, hisszük, hogy a vezetése alatt álló lap meg fog felelni a hivatásának."

24 A lap fennállása kezdetétől állandó anyagi nehézségekkel küzd. Alig van olyan száma, amelyben ne jelent volna meg előfizetési felhívás. Idézzünk néhányból! „Az úristenen kívül valóban csak magunkban és községünk szeretetében bízhatunk."

25 „Te vagy az szegény, száműzött gyermeke, soha át nem olvasott fohászkodása a magyar újsághasáboknak: utálatos és rosszul táplált útonálló, te Előfizetési felhívás!"

26 A könnyed hang hamarosan kétségbeesésbe csap át. A későbbi számokban már keserű indulattal találkozunk: „Jó emberek, íródeákok, ugyan vágjátok már földhöz azt a kalamárist ! Látjátok, hogy legjobb szándékaitok csak a mindent gátlók gúnyjával találkoznak. Mit rugdalóztok az ösztön ellen? Könnyebb a Budapest—kecskeméti vonatot szaladásra bírni, mint Dabas és Vidékén újságot fenntartani! Érdemes hát vesződni?"

27 „Az újság és a nyájas olvasó" című cikk az újságírók helyzetét és az újságírás társadalmi jelentőségét ecseteli: „Aki vidéken lapszerkesztésre vállalkozik, az számokban ki nem fejezhető áldozatot hoz, és soha meg nem térülő befektetéseket pazarol arra a célra, hogy a lap vidéke közművelődési és gazdasági tekintetben fellendüljön. A vidéki szerkesztő szellemi munkája sehogyan sincs megfizetve."

28 A lap sorsa egyre reménytelenebb. Hiába ígérnek Gyóni Géza legközelebb megjelenő verseskötetéből egy-egy példányt annak, aki legalább öt előfizetőt szerez a lapnak.

29 Hiába veszik fel a kapcsolatot a gyóni születésű, Firenzében élő kalandos életű Vay Sarolta grófnővel, aki Vay Sándor néven tette közzé írásait.

30 Az utolsó előtti, a 11. számban megjelent második negyedévre szóló előfizetési felhívás teljesen hatástalan maradt, a lapnak meg kellett szűnnie. Ügy szűnt meg a Dabas és Vidéke, hogy a beköszöntő cikkben közölt programot lényegében nem adta fel. „ ... egy ilyen, úgyszólván abszolút eseménytelen vidék lapjának nem az a célja, hogy szenzációs hazugságokra vadásszon, hanem hogy megérezze és kifejezést adjon a lakosság — többnyire nagyon egyszerű óhajtásainak, vágyainak, s az azt legközelebbről érintő kérdéseket tegye szóvá, ha mindjárt nem is éppen csiklandósan érdekesek ..." — írja az utolsó előtti szám. Természetes viszont, hogy a környékbeli kisszerű szerelmi drámákról, öngyilkosságokról, álarcos rablók támadásairól is hírt adott a Dabas és Vidéke. Ellenben amikor a farsangi mulatságokat kigúnyoló szellemes tárca miatt a magukat találva érző olvasók helyreigazítást követelnek, így válaszol a szerkesztő: „Társaink fantáziáját nem óhajtjuk megkötözni,. . . mert az előfizetési díjért csak a lapot adjuk, nem pedig a gerincünket."

31 Gyóniék lapja iránt tehát nem nagyon érdeklődött a közönség. S hogy ehelyett mi iránt érdeklődött, arról is híven beszámol a lap: mulatság az iparosok és kereskedők otthonában; ingyenes boszton-kurzus az alsódabasi kaszinóban; 413