Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

Európa ... Ti, akik valaha arról álmodtatok, hogy a Kárpátoktól az Al-Dunáig és szűkebb körben Bugyitól Hernádig testvére lesz magyarnak a magyar ... A bagdadi nagymufti nem nézi úgy le a lábát csókoló kolduló dervist, mint ahogy lenézi a 100 holdas földész a 99 holdast; az 1000 forintos béres a 999 forintosat ... A kétlovas lemosolyogja az egyfogatút; az egyfogatú a taligást, a taligás a gyalogjárót, s a biciklista mind a kettőt. Mi pedig mosolygunk mindegyiken! Átugorjuk a korlátokat, melyeket a korlátoltság állított az emberek közé. Az állig gombolkozott pökhendiség; a kesztyűt húzó tisztátlanság; a nagyhangú üresség; a feszengő úrhatnámság; a gőggel palás ..." Itt megszakad az érdekesnek ígérkező kézirat, mivel a következő néhány lapot kitépték a füzetből. A továbbiakban a tervezett lappal kapcsolatos rajzokat és néhány befejezetlen humoros írást találunk. Gyóninak ez az önálló lapkísérlete nem realizálódott, de 1906-ban újra próbálkozott: a Kunsági Híradó fióklapjaként megjelentetett egy lapot Alsódabas és Vidéke címmel. Ez a lap azonban hamarosan megszűnt. Első, teljesen önállóan megvalósított lapja a Dabas és Vidéke, amely 1908. márc. 1-től jún. 7-ig, tehát csupán egy negyedévig állt fenn. Ez a lap elérte a korabeli vidéki újságok színvonalát. Viszonylag változatos cikkei, érdekes, egyéni stílusa miatt még akkor is figyelemre méltó a Dabas és Vidéke, ha a négytagú szerkesztőségnek sok mindenben alkalmazkodnia kellett a helyi úri közönség igényeihez. Ha összehasonlítjuk a Lajosmizse és Vidéke már idézett 1899-es, vagy a Lajosmizsei és Kerekegyházai Híradó számaival Gyóni lapját, szembetűnő a színvonalbeli eltérés a Dabas és Vidéke javára. Figyelemre méltó a lapnak Az olvasóhoz című szellemes, hangulatos, érdeklődést felkeltő, jó szerkezetű indítócikke: ,,Elismerjük, nagy fába vágtuk a fejszét. A mi viszonyaink közt szinte lehetetlen dologra vállalkoztunk. Egyugyanazon időben ki akarunk köszörülni egy csorbát azon a bizonyos fejszén és ugyanakkor szét akarjuk darabolni azt a bizonyos nagy fát. Mostoha viszonyok közt, inkább kísérletképpen, de semmi esetre sem igénykielégítésül — ezelőtt vagy két esztendővel — egy hetilapot adtunk a kedves Olvasó kezébe Alsódabas és Vidéke címmel. Nostra culpa! Bevalljuk, hogy csak címmel, de nem tartalommal! ... A tartalom tán nem hiányzott volna. De, jaj, hiányzott az anyag! A Montecuccoli óta háromszor átkozott anyag." 7 Pest megyei járás 5 hetilapja" sínylődött azzal a koldussegítséggel, melyet közönséges körülmények között egy jóravaló község közönsége tud és akar a saját kisded sajtóorgánumára áldozni... Eddig a csorba... És itt jön a fa! Az a fa, amelyre évtizedek óta rakódott le a kéreg. Ez a ma már szinte áttörhetetlen — de amiben mi mégsem akarunk hinni ! — az olvasó közönye ! Ide fejsze kell! Fejszéje az őszinteségnek, amely rámutat a korhadt tönkre, melyet kivágni: új életképes hajtások érdekében elkerülhetetlen... fejszéje az éiesszeműségnek, amely meg tudja ítélni, hogy a látszólag korhadt törzsön nem hajt-e még ki életrevaló gally? És fejszéje a fejlődésnek, a kérlelhetetlenül levágónak oda, ahol azt a legkorhadtabb tönköt látja, amelyre özönvízmoshatatlan betűkkel van ráírva: előítélet. Fejsze kell ide! Csorbátlan, acélos. Hát — ismét bevalljuk — harcba indulunk. A fegyvertárunk modern ... A fegyverünk a betű, amelynek lelke van. Komor és elszánt, ahol bemohosodott, megszenese412