Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Mihály Péter: A Pest megyei kaptárkövek topográfiája;

tárfülkék, melyek készítését és használatuk idejét, a máshol végzett ásatások leletanyaga — Cserépváralja, Szomolya (Borsod m.) — a XI—

XV. sz,-ra teszi. A barlangok készítési ideje már problematikusabb, de véleményem szerint sohasem voltak kőbányászati tárók. Ennek alátámasztására a következő tényezők szolgálnak. Sashegyi a kürtös barlang bejáratának küszöbszintje alatt kb. 50 cm-re találta az általa IX—

X. századra datált kerámiatöredékeket. Ez meghatározta a korabeli járószintet is. Ezen a szinten a bejárat előtt egy lezuhant fülkés sziklára bukkant.

10 A küszöbszint alatt a sziklafal faragása kb. 3 m-es mélységig tovább folytatódik, tehát a kőbánya alja mélyebben volt. Ha elfogadjuk azt, hogy a barlang később készült mint a kőbánya, akkor a rovásjelek sem lehetnek korábbiak. Arra nincs közvetlen bizonyítékunk, hogy a barlangok kapcsolatban lettek volna az előtérben feltárt, késő középkori kohászati emlékekkel. Kérdés, hogy a NY-i fal mellett megmaradt érintetlen sáv feltárása esetében milyen lehetőség nyílik a járószint rekonstruálására. Sashegyi 1941. június 18—19-én kisebb feltárást végzett a Kissziklánál s a fülke alsó szélétől számított 1,80 m-es mélységben faszéndarabokat és szárnyascsontokat talált.

17 A későbbiekben Saád A. is foglalkozott az itteni fülkékkel, de kételkedett kaptárfülke voltukban.

18 Az MTA Régészeti Intézetének régésze, Erdélyi István irányításával 1962-ben a Kissziklánál, 1963-ban pedig a vízesés alatti Y alakú barlangban történt feltárás.

19 Később megjelent tanulmányában összegezte a korábbi és újabb kutatások eredményeit.

20 A Holdvilágárokban eddig a kaptárfülkék jelenléte adja a legbiztosabb támpontot a datálást illetően. 2. Budakeszi—Kecske-hegy É-i lejtője A Budakesziről Csiki-puszta felé vezető műút 3-as kilométerkövétől balra dűlőút vezet a Kecske-hegy É-i lejtőjén kiugró dolomitsziklához, melyen a fülkék találhatók. A Budai-hg. turistatérképén — KV. 1957. évi kiadás — a 184-es magassági ponttól NY felé, kb. 250 m-re fekszik. A 60 m hosszú, К—NY-i irányban húzódó hatalmas sziklatömbön 1963-ban 9 db fülkét találtunk igen rossz állapotban. A fülkék — egy kivétellel — É-ra néznek. A szikla NY-i végét kőbánya fejtése pusztítja jelenleg is. A lelőhelyet Halaváts Gy. említi először.

21 Kolacskovszky Lajos 1930-ban részletesebb leírást adott a lelőhelyről.

22 A sziklafalon ekkor még kb. 10 db ép és számos lepusztult fülkenyomot számolt meg. Az általunk 3—8-ig számozott fülkéket sikerült azonosítani leírásával, viszont a méretekkel is feltüntetett két fülkét már nem találtuk meg. A cikkben közölt fényképet rendkívül nehéz volt azonosítani a mai sziklafelülettel. Ennek oka az volt, hogy 1961-ben Fábri Zoltán filmrendező itt forgatta a „Két félidő a pokolban" с filmet. Ekkor a sziklafalat több helyen lerobbantották és előterét átalakították. A 9. fülke mellett látható üreg is ekkor készült (3., 10. kép). Kolacskovszky után Kováts László mérnök és Párducz Mihály régész, az MNM egykori munkatársa csak pontos helyszín-meghatározást közölt.

23 Saád A. munkáiban többször is megemlítette a lelőhelyet, sőt egyszer a környékén járt, de nem találta meg a sziklát.

24 A kaptárkőtől K-re nyíló oldalvölgyben, a patakmeder bal oldalán emelkedő hegyoldalban három nagyobb dolomitszikla van, de ezeken nem találtunk fülkéket. 38