Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről

itt dolgozó művészünk személyes kapcsolatba kerülve juthatott később arra a gondolatra, hogy csatlakozzék a művészek ama mozgalmához, amely Szolnokon művésztelep létesítését kérte. E kapcsolatnak nyilván más értelmű következményei is voltak, ezek felderítése és feldolgozása azonban a jövő kutatás feladata. A „Hazafelé"-vel kapcsolatosan még egy kérdéssel kell foglalkoznunk, s ez hatásának kérdése. A munkára — úgy tűnik — művészeink hamar felfigyeltek, mert nem egy alkotáson véljük felismerni hatását, ösztönző szerepét. Bizonyos, hogy a művészeti koráramlat sokat segített ama sajátságok terjedésében, melyek képünket jellemzik, de az is, hogy épp Kernstok esetében ezek a törekvések hivatalos méltánylásra is találtak, amikor 1900-ban a Múbarátok díjával honorálták hasonló szellemiséget felmutató alkotásait. Erre a körülményre egyik korabeli kritikusunk így figyelmeztet: „Most, amikor mindenfelé egy új stílus kezdi bontogatni a szárnyait, nekünk, magyaroknak sem szabad hátramaradnunk. Hiszen felülről is útmutatás volt a Kernstok Károly kitüntetése, hogy nem rossz szemmel nézik, ha művészeink önálló útra térnek."

45 Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Kernstok műveit magyarnak is érezték, s mint ilyet érdemesnek találtak a példálódzásra, könnyű megérteni hatását, hiszen ez az idő a „nemzeti művészet" igénylésének és követelésének ideje is volt, s nem egy művészünk kapva kapott az után, amit magyarnak, nemzetinek minősített akár a magyar, akár a külföldi kritika. A mű hatásának határait megvonni épp ezért rendkívül nehéz. Oly sok vonatkozásban érvényesülhetett ható és ösztönző szerepe, hogy összefoglalására egyelőre nem is gondolhatunk. Néhány példával azonban szeretnők éreztetni, hogy csupán a témakörön belül is mennyire befolyása alá kerültek művészeink. Például az idősebb pályatárs, Vaszary János. 1901-ben festett „Részesaratók"

40 című műve, bár kétségkívül nyert impulzusokat Deák-Ébnertől is, lényegében tárgya is tőle lévén kölcsönözve, alakjainak kiemelésében, vonulásában, kifejezésük tartalmában, a mondanivaló sűrítésében, kompozíciós elképzelésében a „Hazafelé"-t követi. A hatás szempontjából különösen árulkodó a szűkre fogott képmező, az egymás mellett haladó kalapos férfi és kendős fiatal nő, a második sor háton gyereket vivő asszony motívuma (a Kernstokképen is az ötödik alak gyermekfejnek tűnik, s hirtelen azt a benyomást kelti, mintha édesanyja hátán vinné valami kosárféleségben, alaposabban megnézve azonban különálló, de meglehetősen bizonytalan helyzetű gyermek vagy felnőtt figura), a fiatal férfi egészen rokon ruházata (nyitott sötét mellény, fehér ing, hasonló típusú, csupán másként betört kalap), az idősebb férfi fáradt, szinte fájdalmat éreztető előregörnyedése, mint bal hátsó nőalakunké, a fiatal nő kendőjének hasonló állása és megkötése, mint első párunk asszonyáé. Nem ez az egyetlen Vaszary-mű, melyen Kernstok felszabadító és ösztönző hatása érvényesül, és nem a „Hazafelé" az egyetlen, melynek hatása a „Részesaratók"-on lemérhető. Az idősebb férfi típusában például lehetetlen észre nem venni a „Vontató hajósok" első alakjával való rokonságot, s a nagy, fehér, világos felületek alkalmazásában, továbbá az alakok mögötti széles, mély és lapályos tájban ugyanezen mű befolyását, a szociális tartalmú mondanivaló bátor hangsúlyozásáról nem is beszélve. Másik művészünk Koszta József. „Mezei munkások"

47 című művéhez „Hazatérő aratók" című képének tanúsága szerint ő is Deák-Ébnertől kapta az első ösztönzést, az alakítás módjába, a tárgy felfogásába azonban erőteljesen belejátszott már a „Hazafelé" hatása is. Az aratókat ábrázoló kép elsősorban elrendezési módjában, az alakok haladási irányában (bár ezt Koszta tükörképesen felcseréli), a kompozíció tömörítésében, a témának komoly, majdnem hogy ko388