Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről
munkást a magyartól elválasztotta, Nagy-Balogh bizony nem sokat vett észre, és abból a nagy átalakulásból sem, amely az utolsó 30—40 évben a magyar társadalomban végbement. A brutális kizsákmányolás ténye, az ellene támadt földmunkásmozgalmak, a nagyarányú kivándorlás, az 1905-ös események nyomtalanul haladtak el felette. Kubikosképei, melyek mozdulattanulmányok inkább, alig éreztetnek valamit ábrázoltjai emberi életéből. Hogy a munka etikáját mintegy Kernstok felfogásával és alakjaival szemben az ő mezei munkásaiban éreznők újra, máskülönben sem állja meg helyét. Mert oly képek, mint az 1893-as „Őszi munka" 31 , az 1899-es „Kubikos" 32 , a későbbi „Kapáló asszonyok" 33 vajon nem tükrözik-e ugyanúgy a mezei munkás etikáját az életet adó földdel való összekapcsolódásban, mint Nagy-Balogh képei, aki, mint már a felsorolt képcímek is mutatják, tárgyköreiben is sorra megelőztetett, ami pedig a munka egyenletes, lassú ritmusának apró képekben is monumentálisan ható, leegyszerűsített formáit illeti, itt megint csak egyik igen fontos elődjének bizonyul Kernstok, oly tenyérnyi vagy még kisebb munkaábrázolásaival, mint „Kapáló asszony"-t feltüntető fiatalkori rajzai, 34 vagy a „Vontató hajósok" 35 és az „Őszi munka" 36 ceruzavázlata, melyek tárgykörük és felfogásuk mellett még modorukkal is nyomot hagytak művészetén. Annyi bizonyos, hogy Kernstok már ezen az 1899-es „Hazafelé"-n is másképp látja mezei munkásait, mint Miilet vagy Nagy-Balogh, ám arról szó sincs, hogy a munka etikai jellegét tagadná akár ezen, akár ennek továbbfejlesztett változatán, a Kelp Anna által összehasonlításul felhozott ,,Esté"-n vagy bármelyik más művén. 37 Bizonyos azonban az is, hogy a munka robot jellegét és következményeit nem takarja el sem azzal, hogy heroizálja és idealizálja, sem azzal, hogy csupán jellegzetes mozdulatokat, ritmusokat lát benne, holott a munkának — lévén elsősorban a kizsákmányolás eszköze — megvan a testre, lélekre, emberi viszonylatokra egyaránt kiható torzító hatása is. Nem Kernstok művészi szeme vette ezt először észre, de nálunk nagy erővel először ő szólaltatta meg. gyaníthatóan ismét csak francia hatás alatt, gondolunk olyasféle művekre, mint Millet ásó parasztjainak Van Goghféle átírása, amelyen a földdel való birkózás Millet-i heroizmusa és idealizmusa helyett félreérthetetlenül a robotként végzett munka torzító hatása jut kifejezésre. Művészünk azonban annyira, mint Van Gogh, itt még nem élezi ki a problémát, erre majd csak a „Munkából" 38 s még inkább az „Este" című képen kerül sor, melyeken eljut a téma egészen komorrá hangolásáig, mikor szinte már földönfutókként mutatja fáradt, meggyötört munkásalakjait. A „Hazafelé" témakörénél és felfogásánál maradva még figyelmeztetnünk kell egy másik összefüggésre is, amelyet már az „Este" című kép kapcsán felvetettünk, 39 s amelyet most, ez újonnan előkerült mű kapcsán még indokoltabbnak érzünk. Ez pedig a kora reneszánsz freskófestészet hatása, nevezetesen Masaccióé, kinek „Kiűzetés a Paradicsomból" című jelenetének 40 Ádám és Évájával az „Esté"-nél is megejtőbb rokonságot árul el képünk. A rokonság egészében a legszembetűnőbb, és a hasonló elrendezés mellett talán az alakok súlyos, nehéz vonulásában fejeződik ki a legmélyebben. A kevés számba jöhető előkép közül — úgy tűnik — ez volt a legdöntőbb. Első két alakját hasonló mód rendezi Kernstok: jobbról a nő, balról a férfi. A pár ugyanúgy, mint Masacciónál, szorosan egymás mellett halad, s ugyanúgy balról jobbfelé tartva. A nő kéztartása erősen emlékeztet Éváéra: a bal mélyen leeresztve, a jobb fenntartva a mellen. Lépéseik ritmusa is azonosnak tűnik, csakhogy Kernstoknál fel van cserélve: Éváét a férfi, Ádámét a nő lábmozdulatában, illetve lábtartásában kapjuk vissza. Az alakok nagyvonalú, monumentális felfogása a naturalista köntös 384
