Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről

nyás parasztasszonyok. A jobb oldali hátán kosár. Feje társnője felé fordul, aki tágra nyílt szájjal beszél, a fáradtságtól nehezen ejtve a szavakat. Felsőtestének előredűlése és törzsének elcsavarodása, fejének félrebillentsége, akadozó légzése, mint akinek légszomja van, vonszolódó járása a fáradtság mellett fájdalmat is sejtet. Társának együttérzést sugárzó, aggódó tekintete ugyancsak bajra enged következtetni. Ügy tűnik, hogy ez az erősebb, energikusabb, kevésbé fáradt nő, miközben fájdalmas megnyilatkozását figyeli, hátulról óvatosan kezét keresi, hogy mintegy észrevétlenül megfogva azt, gyöngéden támogassa őt a járásban. Kettejük feje közt még bátrabbról fej látszik. Elmosódó arcvonásaival inkább csak a távolságot sejteti s az út irányát. Az alakok öltözete, mely nagyjából azonos a Kisorosziban készült „Őszi munka" alakjaiéval, egyszerű, köznapias, falusias, s a növényzet színével, a megvilágítás élénkségével kellemes őszi időre enged következtetni. A férfi hoszszú, sárgás munkásnadrágot, fehér inget, sötétszürkés mellényt visel, fején barnás kalapot. Nyitott mellénye alatt látszik, hogy nadrágja szíjjal van dereka köré erősítve. Legfelső inggombja begombolatlan, s ingűjja mindkét karján kissé fel van tűrve. Lábán erős, vastag, sötét bőrpapucs. Az asszony kendője, köténye kék, blúza vörös, helyenként sárgával élénkítve. Sötétvörös szoknyája rácsmintás, s a bal és jobb alsó szegélyén alvadtvérvörös árnyalatba megy át. A szoknyát, hasonlóan a blúzhoz, sárgás fényreflexek élénkítik. Lábán papucsszerű szürkésfekete lábbeli látható. A középtér két asszonya árnyékban halad, színadása ezért tompább, s nem válik úgy ki a környezetből. Eléggé határozatlan foltban láttatott mindkettő. A bal oldali szoknyája barna, köténye kék, kendője piros. Társa fehér kendőt, piszkoszöld színű szoknyát s meghatározhatatlan színű sötét blúzt visel. Míg az előtér két alakja és közvetlen környezete fényreflexszel van borítva, ide úgyszólván alig jut fény, s reflexnek — a fehér kendőt kivéve — semmi nyoma. 5. kép. P. P. Rubens: Tájkép szivárvánnyal. 1636 körül (részlet) 377