Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről
A testszínek az okker világos és sötét árnyalataiból állnak, s élénkítésükben természetesen szerepük van a fény- és színreflexeknek. A házaspár, mely elölről, de kissé rézsútosan kapja a megvilágítást, olyan szakadékos mezei úton lépdel, melynek két oldalát gazdag növényzet fedi: fák, bokrok, fű, virágos és virágtalan vegetáció, részben az út fölé borulva, s hátrébb már sűrű árnyékot vetve a benne haladókra. A talajút az elülső alakok lába alatt világos- és sötétzöld, lila, barna, kékes és rózsaszín reflexekkel. Az asszony lábától jobbra sárga szaggatott, e felett barnás, ez alatt lilás és rózsaszín folt vibrál. A part feletti fás, bokros, dús lombú rész zöldben játszik. A férfi lábától balra a talaj vízszintes kis füves részén vadvirágok tarkállnak kék, sárga, téglavörös és fehér színben, apró pöttyökként elszórva. A két nő feje között zöld és zöldessárga tájra nyílik keskeny kilátás s ezen túl kék domb vonulatra a kép legmélyén. A talaj, a növényzet, miként a két első alak ruházata — csak persze jóval gazdagabban — reflexekkel van borítva, a közvetlenül kapott, aztán a lombon átszűrődő és szórt fény, a szinegy másba játszás egészen vibrálóvá teszi a felületet, a vízszintes és függőleges tagolást meglehetősen összemosva. A képnek ez a része teljesen festői hatású, oldott s impresszionisztikus jellegű anélkül azonban, hogy zavaró ellentmondásba kerülne az elülső alakok rajzosabb felfogásával s tömeget, plasztikát eléggé érvényre juttató módjával vagy a hátsó alakok inkább foltszerű megjelenésével. Ezen a részen az ecsetkezelés is más, mint a hátsó alakokon. Sok apró ráhúzás különféle irányból, ecsetérintés, szeszélyes körvonalú foltocska borítja a felületet, amely kétségkívül a modern francia piktúra ismeretének eredménye. A plein air felületképzésbe, mely a virágos, füves talajban több irányba is, leginkább azonban Gauguin 1888-as „Breton parasztasszonyok"-jára 7 utal, a jobb oldal vonalkázó megoldásával kétségkívül Renoir modora játszik bele, s nem véletlen, hogy a színadás is itt meglehetősen Renoirra emlékeztet. Nemcsak Kernstok piktúrájában, hanem — úgy tűnik — az egész magyar festészetben első jelentkezése ez Renoir modorának. Szintén részlet jelentőségű, a francia hatás szempontjából azonban ugyancsak fontos az első nő arcformája. Ezt a típust a korábbi magyar művészetben nem találjuk, elég közeli rokonát azonban a francia művészetben fedezhetjük fel, mégpedig ugyanabban a rajzos felfogásban, melyben Kernstok képén kerül megörökítésre. Hogy itt, ebben a zsánerjelenetben mégis más a hatása, természetes. Egyrészt fiatalabb modellban adja Kernstok, másrészt annyira honi viszonyokra transzponált formában, hogy egészen a sajátunknak érezzük. Gauguin 1888-as „Arles-i nő"-je 8 nélkül azonban, mely Van Goghot majdnem szó szerinti másolásra ihlette, 9 és ösztönző befolyással volt „Olvasó alrlesi nő"-jére is, 10 művészünk aligha figyelt volna fel a típusra. Elég az arc, az orr, a száj formáját és rajzát összevetnünk, hogy az eltérő kor s lelkiség ellenére is világosan álljon előttünk a közvetlen összefüggés, a Gauguintói nyert ihletettség ténye. ' Hogy nem Van Goghtól nyert ösztönzést, azt Gauguinéhez hasonló könnyedebb rajza, a vonalvezetés lágysága, finomabb formaképzése bizonyítja. Van Gogh rajza keményebb, vonala töredezőbb, formaképzése darabosabb, alakmegjelenítése nehézkesebb. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy Van Goghtól is nem kaphatott ösztönzést, ez azonban csak egész általános lehetett, s inkább csak témaválasztásában befolyásolhatta. Gondolunk mezei munkát ábrázoló képeire, melyeken a nehéz paraszti munkát örökítette meg. E tekintetben azonban óvatosságra kell hogy intsen Miilet parasztábrázolása, mely Van Goghot is nem egy esetben inspirálta, sőt, másolásra késztette („Arató", 11 „Ásó parasztok" 12 ), s aki378
