Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

negyedik vasárnapján sötét vagy kékfestő karton Esküvőre (hűvösben is) a legszebb nyári ruha Temetésre fekete Bálba világos nyári ruha Férfi- és női lábbelik Emlékezet szerint a legrégebbi viselete nőnek, férfinek egyaránt a bocskor volt. Somogyi József (86 éves) visszaemlékezik, hogy öregapja: M. Nagy Péter — mikor már sokan nem viselték, ő még — mindig bocskorban járt. Ezért a szomszéd Bocskoros Marci Péternek csúfolta. A bocskor hegyes orrú volt; oldalról a bőr felhajlított, de hátul, a saroknál nem varrták össze. (Hasonlót viseltek régen Szatmárban is.) Szíjat húztak a felső peremébe, amit hátul, a sarok fölött megkötöttek. Id. Surányi Sándor (született 1893-ban) nagyapja értett hozzá, és régi csizma szárából készített is hátulkötős bocskort. Űgy 1890 táján még általános viselet. Később már csak akkor kötötték fel, ha kaszálóba vagy aratásra mentek. Ha az Ócsa környéki zsombék, turjánok közt jártak, térdig is belesüppedtek, és ilyenkor a hátul szabad, nyitott bocskorból könnyen kicsorgatták a vizet, tehát célszerű viselet volt. Ugyanilyet hordtak Ócsán is, de pl. Mocsári Gedeonné körülbelül 1920-ban, mikor Némedibe jött férjhez, a sajátját már nem hozta magával. Még ma is emlegeti, hogy igen jó, könnyű járás esett benne. Téli és ünnepi lábbelinek csizmát húztak. A köznapi férfi- és női csizma — a két háború közt is még — a marhabőrből való, kétoldalt varrott száraz bőrcsizma; ennek nem volt kemény szára. Az ünnepre való férficsizma borjúbőrből készült, kemény szárú, bokáján ráncokkal. Ez volt a tokos szárú, hátul varrott csizma. (12., 19. kép.) A nők ünnepre inkább cipőt húztak, de újabban, aki közülük még visel csizmát, az hátul varrottat vesz. A férfiak csizmanadrágjához és priccseséhez is — 1920 táján — a hátul varrott csizma illett. (15., 18. kép.) A csizmába kapcát vettek; erre legalkalmasabb a velezparget tiszta gyócs anyag volt. A legismertebb csizmadiák a némedi vásárra Lajosmizséről jöttek: Balogh és Gy. Tóth András nevére emlékeznek. Monorról valók is voltak, de azok már kihaltak. A cipős régen Félegyházáról jött. Férfiing és gatya; felső ruhadarabok Id. Surányi Sándor emlékezete szerint bőszájú inget csak pásztorember viselt. Megerősítette ezt Nagyné is, aki gyermekkorában, úgy 1905 táján — egy némedibeli vásáron Rózsa György bácsi juhászt bőszájú ing/ben látta. — Tehát ennek viselete feltűnt neki, mert eltért a község többi emberének viseletétől. Az emlékezet szerint legrégebbi ingnek volt: szegett nyaka vagy álló gallérja, vállfoltja, kézellője, páhája, elöl mizlije, körösztül pártázva. 324