Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

13. kép. Asszony kékfestőben (Kis Miklósné blúzban, fényes rumburg kötényben, gyapjú fejkendővel. — Felvétel: U. Kerékgyártó A. 1974.) koszorút tettek. Előfordult nemegyszer, hogy a fejet nem érte körül, akkor cipőpertlivel pótolták. A kisleányok körülbelül 1920-ig tűzték koszorúba a hajukat, aztán fonatban lógni hagyták. Ünnepnapra a nagylányok haját — a köznapihoz hasonlóan — kétfelé osztották, aztán megtyúkzsírozták, hogy ragyogjon. A fonatok kezdetén egy-kétszer hármasával csavarták (mint köznap, három ágból kezdtek fonni), majd utána kilencesre osztották a hajat, és így díszesen fonták tovább. (Ennek fonásmenete teljesen megegyezett a gatyamadzag fonásmenetével.) Amelyik családban élt nagyanya, nagyszüle, ő fésülte a lányunokákat, ha nem volt, idegen, hozzáértő asszonyhoz fordultak. (3., 1,1. kép.) Hétfőn szétbontották és visszafésülködtek hármasba. Körülbelül 1925-től kezdték a hajukat a nagylányok kontyba tűzni, a kislányok meg egy fonatban viselni. 1956-től már nem szólják meg azt, aki rövidre vágatja a haját. Az 1920-as évek előtt a menyasszonyt is koszorúba fésülték. (15. kép.) Lakodalomkor éjfél után a kontycsináló asszonyok kontyot csavartak a hajából: haját két ágba fonták, a fonatok végeit madzaggal megkötötték és felcsavarták jobbról-balról a konty ja köré. Ha így nem adott ki egy jó kontyf ormát, hát szegetlen kendődarabot sodortak vékonyra össze, s azzal pótolták a hiányzó hajfonatot. (Ezt csinálták az öregasszonyok is.) (16. kép.) A kontyfát a vőlegény faragta, sokszor a lakodalom éjszakáján. Mint Némedin mondják: a kontyfa és a g atyamadzaghúzó együtt ment haza az új párral. Mikor elkészült a konty, a körülállók „Egészséggel viseld a kontyot!" — köszöntéssel fogták körül a menyecskét és megcsókolták. 320