Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

A mai 15'—20 éves alsónémedi fiatalok — a régitől elütő világba nőttek bele. Szinte megmosolyogni való, anakronisztikusnak tűnnek fel nekik a 65—80 év közötti öregek emlékei. Ezt érezve az asszonyok, emberek még beszélni is szégyenlenek előttük a régi kifejezésekkel, a régi szokásokról, életről; viszont a gyűjtő számára éppen ezek a magukba zárt emlékek jelentenek szinte megbecsülhetetlen értékű forrásanyagot. Gyűjtésem nem egyetlen összefüggő gyűjtőúton, hanem kb. öt éven át megszakításokkal, több ízben, sokszor helyi alkalmakhoz kötve (pl. vásárok idején) történt. (1969—1974.) Köszönetet kell mondanom a Dabasi Járási Művelődési Osztálynak, amiért a gyűjtés megindításakor támogatott; dr. Kékesi Bélának, aki a község lakóinak ismeretében több személyre és jelenségre hívta fel figyelmem; a helyi adatközlőknek, akik mindig türelemmel és örömmel adták meg kérdezősködésemre válaszaikat; valamint a Néprajzi Múzeumnak a régi fényképekről készített reprodukciókért. ÍZ. A község múltjáról A község történetével részletesen nem foglalkozunk, csupán néhány olyan adatot említünk meg az utolsó 250 évről, mely a község eredeti társadalmi öszszetételére, birtokviszonyaira utal, vagy a község lakóinak emberi magatartására világít rá. Az Alsónémedire vonatkozó levéltári anyagot Lakatos Ernő levéltáros gyűjtötte össze (kéziratban, 1961). Közvetlenül a községre vonatkozó történeti anyagot több helyen lelünk, így például a Pest megye múltjából (szerk.: Keleti— Lakatos—Makkai, Bp. I960) с munkában is. Alsónémedi községet 1686-ban a katonák „felprédálták", lakosai Buda visszavétele idején nyugatra, királyi területre Komáromba, Tatára menekültek a harcok elől. (I. m. Kosáry 25. 1.) 1692ben körözvénnyel, „mentesség ígéretével" hívta vissza őket földesuruk, a váci püspök. Az az évi összeíráskor 14 indigenat, vagyis helybeli jobbágyot és inquilinust, zsellért, valamint 13 advenat, vagyis jövevényt jegyeztek fel. Öt év múlva már néhány nemes is kerül a faluba, de helybeli céhbe tartozó iparosokról nem esik említés az 168©—1872 közti időre vonatkozó Pest megyei mezővárosi és falusi céheket felsoroló jegyzékben. (I. m. Eperjessy 278. 1.) A váci püspökség birtoka volt egészen a felszabadulásig a község határának nagy része. Földesúri gazdaság volt, de maradt még arra is, hogy a némediek béreljék, árendálják a földeket, ha szükségük volt reá. Amennyiben ez nem volt elég, úgy más szomszédos területet is béreltek közösen, mint pl. a múlt század derekán a szomszédos pusztát a Ráday grófoktól. (I. m. Spira 213. 1.) Az úrbéri rendezés idején a község katolikusai zömében zsellérek, akiknek lélekszáma kisebb volt a református telkes jobbágyokénál. A katolikus családok azonban népesebbek voltak, mint a telek megoszlásától félő református családok. Ennek eredményeként a XIX. sz. 30-as éveire a katolikusok túlsúlyba kerültek — s ezzel egyidőben —, közben a reformátusok egész telkei V2 és V4 telekre elaprózódtak. (Lakatos i. m. 113. 1.) A század második felében a földszűke még fokozódott, a telkesek egyrészt tagosítással, a közös legelők szétosztásával igyekeztek enyhíteni a földszűkét, másrészt a zsellérek kaptak a kegyúri földből szerény juttatást. A múlt század elején megindult elaprózódási folyamatnak emlékét őrzik egyes régi némedi családok telekviszonyai mai napig is. Ma is van még nem egy olyan református porta, ahol hajdan egy család élt, ma három-négy rokon család él rajta. A község mai képe 303