Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

is tükrözi még a régi társadalmi-vallási elkülönülés emlékét: a főszegen ma is még zömében a katolikus nép lakik, az alszegen meg a reformátusok. Hogy békességben megvoltak egymással, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a községi bírói tisztséget kb. 1790-től felváltva hol katolikus, hol református viselte. A község XX. századra eső történetében jelentős esemény volt, hogy 1909ben makadámutat kapott. A rendszeres autóbuszjárat megindítása Alsónémedi és Dunaharaszti között csak 1926-ban következik be, „mi által megszűnt — mint a plébánián őrzött Domus História (I. kötet 58. lap) megjegyzi — a forgalomtól való elzártsága." De ugyanakkor a község maradi magatartására utal az a tény, amit Lakatos Ernő Alsónémedi adatai közt felsorakoztat: a műút portalanítását nem vállalják, elvetik a villany bevezetését; nem járulnak hozzá kisvasút építéséhez. Erre a tényre utal Gárdonyi Sisa Imre plébános (1926—19313) kemény kifakadása, amit a Domus História I. kötet 121. lapján olvashatunk: „Elmaradt a vasút, villany, községháza, strandfürdő. Maradt istálló-községháza, por, szemét, piszok." A nemzetközi utat 1933-ban kezdték építeni, s ennek megnyitása után nőtt ugyan a benzin- és olajbűz, de közben a lakosság átvészelte az 1928—1935 közötti gazdasági válságot, ügyesen értékesítette terményeit, és közben felnőtt az az új nemzedék (a mai középkorúak), amelyik a hagyományoknak már csak egy részét ismerte, de azokat nem fogadta el életrendjére kötelezőnek, mert — mint említettük —, a városi élet felé orientálódott. A gyárakban, üzemekben helyezkedtek el. Jól kerestek és keresnek. A mezőgazdaságból élők közt a földosztásig kevés volt az 50—60 holdas gazdacsalád. Zömében kisparaszti gazdasági viszonyok közt éltek. A község területe a földosztás előtt, a hozzá tartozó nagy külterületekkel, püspöki birtokkal 15 500 kat. holdon felül volt, lakosainak száma pedig 8700 fölött. Ma a háztáji és tsz-föld 5500 kat. holdat tesz ki, a lakosok száma pedig 4300 körül van, de ezek közül a középkorúak egy része és a fiatalok zöme rendszeresen városba bejáró, iparban és kereskedelemben foglalkoztatott egyén. III. A kendertermelés ; fonás-szövés emlékei Köztudomású, hogy az önellátó falusi gazdaságokban milyen nagy szerepe volt a kender termelésének, feldolgozásának. Ez a termelési ág az I. világháború idejére — kisebb-nagyobb időeltolódással, az egész ország területén — háttérbe szorul. (A 20-as évek elején — az egy-két textilhiányos évben — vetnek csak kisegítésre Alsónémedin is újra néhányan kendert.) Alsónémedin már az I. világháború előtt sem foglalkozott minden család kendertermeléssel, -feldolgozással. Pontosan emlékezett erre a változásra Nagy Zsigmondné Horváth Berta. Neki magának a kendermunkával kapcsolatosan saját élményei nem voltak, mivel sem lánykorában a szülei házánál, sem aszszonykorában anyósánál nem dolgoztak kenderrel. (Anyósa özvegyasszony volt. Ide jött 19,13-ban menyecskének Horváth Berta.) Sógornője, Nagy Margit azonban — akinek az esküvője egy időben volt az övével — a hagyományőrző Krizsa családba került, ahol még néhány évig dolgoztak kenderrel. Hasonlóképpen húga — Horváth Klára is —, aki négy év múlva a Kerekes családba ment menyecskének. A kendertermesztés emlékét a mai napig őrzik a község határában fellelhető kenderesföld, kenderes kert, kenderáztató elnevezések. 304