Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely

az egyházi, mind a világi hatóság erősen munkálkodott ennek megszüntetésén. Éppen ez a templomban való alvás érlelte meg a dolgot annyira, hogy miniszterközi értekezlet foglalkozott a búcsú járók több problémájával 19123—24-ben, a búcsúkat be akarták tiltani. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az 1895-ben a mezőn létesített kerekes kút bedőlt, láncát és vödrét ellopták. Helyébe gémeskutat akartak állítani, de ezt a népjóléti miniszter egészségügyi szempontokból kifogásolta. Ugyanebben az időben szerelték be a kolostorba a vízvezetéket, emiatt az udvaron álló kút vize még alacsonyabb lett, a zarándokok számára csak a gazdasági udvar kútja maradt, az pedig hamar kimerült. A lakosok a környéken védekeznek a búcsúsok ellen, nehogy kútjuk vizét kimerjék. Ilyen előzmények után kezdődött meg az értekezlet, melyen a minisztérium kiküldötte megállapította: „ .. . a mindig népes zarándokok nagy tömegeinek az ország legnagyobb búcsújáróhelyén semmi menedéke nincsen, szabad ég alatt tanyázik a templom előtti mezőn, csak az öregebbje és a gyermekek kapnak menedéket az alsó templomban, ahol a szűk helyi viszonyok miatt összezsúfolt nép betört a kriptába is, és nemcsak rongálja a templom és kripta részleteit, hanem áldozati gyertyával kiégeti a nagy műbecsű szentképeket, profanizálja a hely szentségét is, testi szükségleteinek végzésével. A zarándokok részére ugyanis semmiféle árnyékszékről gondoskodva nincsen, a nép a templom körül végzi szükségleteit a szabad ég alatt, úgy hogy a zarándoklat után napokig tart, míg a templom környéke megint tűrhető állapotba hozható, még jó soká bűzt terjesztve a székletek maradványaitól, és a beivódott bomló vizelettől. Hogy ez nemcsak kegyeletsértő, hanem közegészségügyi szempontból ilyen nagy tömegek mellett mennyire veszélyes ragályt terjesztés szempontjából, bővebb magyarázatot nem igényel, nem is szólva arról a nagy szennyezésről, amit a minden tájról összesereglett nép eldobott ételhulladékai és igavonó állataik ürülékei okoznak".

38 Ennek eredményeképpen a szerzetesek elkészítik a kívánt közegészségügyi berendezéseket a következő évre, a püspök pedig eltiltja a templomban való alvást.

39 Leírásunkat jelen időben fogalmaztuk, jóllehet a jelenségek tetemes részét már nem találjuk meg. Gyűjtésünket 1957—5© tavaszán-nyarán végeztük, búcsúkeresztelés, offerálás — pénzadományokon kívül — már akkor sem volt, a gyógyító hatásúnak tartott forrásban is a résztvevőknek legfeljebb egy ezreléke mosdott meg, illetve vitt vizéből haza. Megtaláltuk azonban még az éjjeli keresztutat és gyertyás körmenetet a maguk teljes barokk pompájában. A megjelent községek népének jelentős része még az ünnep szombatjának délutánján érkezett meg, s ragaszkodott ezekhez a látványos külsőségekhez, természetesen az ünnepélyes fogadáshoz is. Nem volt meg már viszont az elköszönés a kegyhelytől, a megjelent búcsújárók már a nagymise befejeztével hazaindultak, falvanként, a délutáni litánián — mely után az elköszönések meg szoktak kezdődni — már alig lézengtek néhányan a templomban. Gyűjtésünk közben még rábukkantunk, főleg az idősebb korosztályok tagjai között olyanokra, akik vezeklésnek fogva fel a búcsú járást, kenyéren és vízen tették meg odafelé az utat, s megérkezve, az ünnep szombatján, ott sem ettek mást. Hiányzott már az útközben minden templomba való betérés, de az öregebbek még élénken őrizték emlékezetükben ezt is. Néhány faluban még megvolt a helységen való átmenetel alkalmával a harangozás. Adatainkat 1973-ban ellenőriztük, a legszembeszökőbb változások voltak a népviseletből való rohamos kivetkőzés, viszont a Mária-lányok még őrizték korábbi viseletüket, s ebben jelentek meg. Magát a szobrot legtöbbször már autón, 296