Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely

annak tetejére rákötözve hozták, ritkábban stráj'kocsival, melyen, ha faluhelyen áthaladtak, álltak a lányok, különben ültek, csak a kegyhelyen vették vállra a szobrot.

40 Természetesen a kocsi másokat is szállított. A résztvevők zöme csak az ünnepség reggelén érkezett, a várható nagy autószám miatt nemcsak felemelt létszámú közlekedési rendőr, hanem az autóklub megbízottai is irányították a forgalmat, illetve utóbbiak az autók parkírozását, a parkírozóhelyekre terelve őket. Nagymise és prédikáció alatt a tömegnek az a része, mely nem fért be a templom udvarára az ott tartott misén, a felvezető út két oldalán telepedett le, csendben voltak, de sokan étkeztek közben, az eldobott csontoktól, zsíros papírhulladékoktól szinte fehérlett a part mise végeztével. Mosdással már nem találkoztunk, egyre kevesebben hisznek már a forrás gyógyító erejében, ha paraszti vallásossággal kapcsolatban lehet ezt a szót használni: a legbigottabbak sem, ha néhányan visznek is még vizéből haza szenteltvíz helyett, ezek is inkább hagyományból, mint vallásos érzésből, meggyőződésből. A paraszti kultúra felbomlásával függ össze, hogy a még a múlt században, sőt századforduló idején szokásos háromnapos búcsújárások mára fél, negyed napra zsugorodtak össze. Összefoglalva ennek a kétszáz éves búcsú járóhelynek búcsújárásait, megállapíthatjuk, hogy a magyar zarándokhelyek nélkülözhetetlen két tényezője: a csodatevő erővel felruházott szobor és a gyógyító hatásúnak tartott forrás egyaránt megtalálható. Vonzási körlete: északon Balassagyarmat, délen Örkény, keleten a Gyöngyöst és Jászladányt összekötő képzeletbeli vonal, nyugaton pedig a Duna vonala, illetve a dunántúli néhány sváb község. Az ezeken a határokon belül levő helységek népe járt rendszeresen búcsúra, nem rendszeres zarándoklatokat azonban az ország távolabbi részeiből is találunk, a már említett Békéscsabán kívül pl. Érsekújvárról és Miskolcról. A búcsújárásnál középkori nyomok, pl. vezeklés, böjtölés, indulás előtt bocsánatkérés mellett természetesen túltengenék a barokk vonások, mint a miseszolgáltatás, offerálás, melyekben nem sok különbséget találunk, bármelyik évét nézzük is a História Domusnak. Az offerálás, mosdás természetesen ismertek már a középkorban is, hazánkban már átalakított formában gyakorolják. Eredeti barokk fejleménynek tűnnek viszont a keresztes búcsú és monstranciával tartott gyertyás körmenet. A múlt század utolsó évtizedeiben a ponyvanyomtatványok gyakoroltak erő befolyást a búcsújárásra, bár itt lokális tényezőre alig akadunk, vagylagosan olvasunk besnyői vagy pl. andocsi és szentkúti kultuszról, csak a helynévben van különbség. A paraszti rendtartásban szigorúan megszabott formák — melyben a papságnak legfeljebb irányító szerepe lehetett és lehet, beleszólása nem — egyelőre még keretekként őrzik a búcsújárás hagyományos formáit, nézetünk szerint a fejlődés útja, hogy az első világháború előtt született korosztályok kihaltával, a Besnyővel kapcsolatosan bemutatott búcsújárások is átalakulnak a külföldi zarándoklatok mintájára olyanokká, melyeket a német irodalom Moderne Wallfahrten címen tárgyal: gépkocsikkal érkező tömegek, melyek azonban az egyéni áhítatot és nem a kollektív ájtatosságokat keresik/

11 JEGYZETEK 1 Kivételt talán csak az Ethnographiában megjelent tanulmányok, valamint Bálint Sándor cikkei képeznek. Pl. 1941. 6. jegyzet. — 1940. — 1943. 2 Fejér G., 1829. IV/III. 45. 3 Hóman—Szekfű, 1935. I. 291. — Kálmán, 1969. 145. 4 Felsorolja: Chobot, 1915. I. 203—04. 297