Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Zolnay László: Római kori erőd maradványai a zebegényi Szent Mihály hegyen

Ha összekötjük a visegrádi Várhegyet, a Szent Mihály-hegy csúcsát a már említett Hideglelőskereszt 1955-ben megtalált refugiumával, egy olyan rendszert kapunk, amely a vízparti burgusok felett alkalmas volt távírószerű kódjelek gyors továbbadására. Mivel ez a táj a magyarországi limesnek — a jobb parton — erődökkel legsűrűbben megtűzdelt szakasza, s bal partjáról fel Szobig egyetlen római kori erődmaradványt sem ismerünk, római régészetünk programjába veheti a Dunakanyar e — tán legszebb, a Hideglelőskereszttel vetekvő panorámájú — római emlékének feltárását.

14 1—2. kép. A Szent Mihály-hegyi refugium romjai, 1972. (Fotó: Vöröss Emőke) JEGYZETEK 1 Vázlatos helyszínrajz: Zolnay L., Esztergom. Budapest, 1971. 248—249. 2 Ügy írja: „Aki a Visegrád-esztergomi országúton halad, vagy a gőzhajón menvén, a Dömössel szemközt lévő helyre felnéz, lehetetlen, hogy a sűrűség közt, mintegy a hegy közepe táján, az ottan tátongó sziklaüregeket észre ne vegye. A barlangok puszta maradványai a hajdani bold, szűzről címzett zebegényi apátságnak. Csak nagy erőlködéssel lehet a Duna parttól a két hegy közt mélyedő vízmosáson, melyet görgeteg kavicsaival útnak csúfolnak, azon pontig érni, hol balra fordulva, egy keskeny gyalogút, sűrű bozótok közt a fürkésző a barlangokig eljuthat. Mily gyönyörű kilátás nyílik itt, ezen elhagyatott szent tanyáról, melyen az ember minden elpusztított, mit csak elpusztítani lehetett." — Archaeológiai Közlemények VII., II. f. 1868. 137. 23