Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely
az Ürangyalát imádkozzák, ha van idő, énekelnek is: Látjuk anyám hajlékodat, besnyői szép templomodat kezdetű éneket. A toronyban a harangozó figyelte őket, s mikor már megközelítették a templomot, harangoz. Ez egyúttal jeladás a gvárdiánnak, aki keresztet, lobogókat vivő ministráns gyerekekkel elébük megy, mintegy száz-százhúsz méternyire, ahol az országút a templomhoz felvezető úttal találkozik. Itt egy székely kapu áll, jelezve, hogy a templom területe következik. A kocsin jövők, akik már előbb megérkeztek, szintén felsorakoznak fogadásukra, vagy pedig, búcsús voltukat hangsúlyozandó, közéjük állnak. A búcsúsok a keresztet és lobogókat háromszor meghajtják a gvárdián előtt, amit a ministránsok hasonló módon viszonoznak, a gvárdián int, hogy lépjenek be. Űj éneket kezdve megindulnak a templom felé, ha hoztak magukkal rezesbandát, az kíséri az éneket. A templom udvarára érve befejezik, s ha nem kell várniuk, nincs előttük jött másik menet, belépnek a templomba, s megállnak a főoltárral szemben, ahol a szobor van. Itt egy sajátságos népi ájtatosság, az "Un. beköszöntő kezdődik, ez annyira népi fejlemény, hogy ha megy is velük pap, odaadják neki az imát, melyet mindig szoktak végezni, azt olvassa fel. Ez rendszerint múlt századi ponyvanyomtatványokból származik, ezt kedvelik nagyon, van azonban kéziratban megőrzött is, stílusa alapján ezek is ponyvái eredetűek, de akad olyan is, amelyen látszik a tanult ember keze nyoma. Ha pap nincs a menettel, ennek az imának felolvasása is az előénekes feladatai közé tartozik, ugyancsak ő határozza meg, hogy az ilyenkor szokásos 3—4 ének közül melyiket énekeljék, s azt intonálja. Az egész beköszöntő időtartama függ a búcsús menetek számától, ha nagyobb a tömeg, 10—20 percnél több ájtatoskodás nem jut egy csoportra, ha kevesebb van, gyakran háromnegyed órát is eltart. Akármennyire rövid is azonban az idő, az oltárkerülés nem maradhat el. Énekelve mindenki megkerüli az oltárt, a lecke oldalán mennek be, itt megcsókolják az oltár szélét, pénzt tesznek oda, s az evangélium oldalán jönnek ki. Az oltár háta mögött áll a fentebb említett Lorettóból hozatott Madonna, ez ébenfából lévén faragva megfeketedett, a nép Szerecsen Máriának nevezi. Megnézik, különösen aki először van itt és még nem látta, de tisztelni nem tisztelik. Annál nagyobb kultusza van azonban a földből kiásott kis szobornak, ha van idő, és nem nagy a tömeg, kisebb zarándokcsoportoknak le szokták venni s mindenkinek odanyújtják megcsókolásra. Egy szerencsétlenségből folyólag tudjuk, hogy régen előbb mentek be a férfiak, utánuk a nők, 1845-ben a tétényiek férfinépe már bent volt a templomban, mielőtt az asszonyok beléptek volna, az előimádkozót elütötte egy kocsi a templom udvarán. 30 Oltárkerülés után kimennek a templomból, mindenki megkeresi a falujabeli kocsikat, melyek a templommal szemben fekvő, mintegy harmincholdas területen táboroznak le, a lovakat a saroglyához kötve. Itt rövid ideig pihennek, majd szétnéznek a sátrak között. Mivel már Mikes Kelemen megírta, hogy a búcsút pénzzel járják, sokan megveszik a búcsúfiát, másnap ugyanis olyan nagy a tolongás, hogy alig lehet hozzájutni, meg félnek is, hogy elkapkodják. A sátrak az országutat a kocsitábortól elválasztó árok oldalán vannak felállítva, elég nagy számmal, 15—20 sem ritka, azonkívül a húszas években a templom udvarán a kapucinus rend is állíttatott fel bazárt, itt természetesen csak kegytárgyakat (később szódavizet) lehetett kapni, a laikus szerzetesek árulták. Az árusok száma már a múlt század közepén oly nagy volt, s akkora bevételre tettek szert, hogy egykori leírások szerint sok embernek jelentenek kizárólagos jövedelmet a búcsún való árulások. 31 Régebben a templom mellett árultak, de az árusítással járó lárma és zaj olyan nagy volt, hogy a veszekedés, nemritkán káromkodás be288
