Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely
legények — a Mária-lányok udvarlói — viszik. Ujabban szekérre, sőt autó tetejére teszik fel, úgy mennek. Régebben mindig a menet közepén vitték, ha pap is megy velük, közvetlenül előtte vagy utána halad. Kiérve a falvakból, nagyobb a szabadság, kissé felbomlik a zárt rend, de azért az éneklés, imádkozás nem szűnik meg, ezért nem is távolodnak el egymástól. Beérve egy-egy útba eső faluba, harangzúgás fogadja őket, a nép kiáll az útra és csókolja a keresztet, amit a vivő legény megállva lehajt nekik. Templomba be szoktak térni, de nem mindig, főleg azoknak, akik nagyobb távolságról jönnek, sietniük kell, hogy idejében a kegyhelyre érkezzenek, régen azonban, mikor az ünnep előtt két nappal indultak, minden templomban áldást kértek, az útszéli kereszteknél pedig megálltak rövid ájtatoskodásra. Az elindulás általában az ünnep előtti napon a kora reggeli órákban történt, misét mindig hallgatnak. Gyülekező a templomnál van. a pap és az otthonmaradók kikísérik őket a falu széléig, ahol rendszerint kereszt áll, Soroksáron pl. a határban álló kápolnáig kísérik őket. Üllőn még a múlt században öt kilométernyire a falutól állíttatott egy hivő keresztet, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a pap a búcsúmenetet addig kísérje ki, hazafelé jövet is itt rendeződnek s rövid pihenő után indulnak a templomba. A keresztnél az otthonmaradók szinte szertartásszerűen kérik a búcsúsokat, értük is imádkozzanak. Sok falunak van rövidített útja is a kegyhelyre, nem az országúton mennek, Pécelen pl. az egyik dűlőutat Besnyői útnak hívják, emberemlékezet óta ezen vágnak át a búcsúsok. A csömöri plébánia História Domusa már 1847-ben régi szokásként említi, hogy az 1831-ben összedőlt útszéli keresztnél „complures fidèles, tarn domestici, quam extranei .. . signanter ex Buda-^Eörs, ad visitandam ecclesiam Besnyőensem proficiscentes" megállnak pihenni. Minden menet egy, esetleg két. pihenőhelyet iktat be útközben, mindig ugyanazokon a helyeken. Itt történik a reggeli vagy ebéd is, ugyanis mindenki éhgyomorral indul el hazulról. Minden faluból megy több-kevesebb kocsi is a menettel, idősebbek, betegek ezen teszik meg az utat. Főcél azonban a poggyásznak a vivése, kiérve ugyanis a faluból, a lábbelit legtöbben levetik, célja azonban ennek nem a vezeklés, hanem a kímélés, felteszik a kocsira, amely egy kosárban élelmüket és ünneplő ruhájukat is hozza. Ezért fizetni kell a kocsisnak, ma már nincs meghatározott díjszabás, vajmi kevés terményt, esetleg pénzt, amit jószívvel szánt, szoktak adni. Voltak, akik üzletszerűen foglalkoztak a szállítással, mint 1798-ban az egyik váci görög boltos. 28 A pihenőhelyeken gyűjtenek, rendszerint az előénekes, misére. Ebből a stipendiumnál jóval többet fizetnek Besnyőn, háromtól ötszöröséig, a különbözetet offernak tekintik. Otthon is mondatnak misét belőle, azonkívül, ha megy velük pap és kántor, ők is részesülnek belőle. Besnyőn rendszerint nemcsak azt a misét fizetik, melyet az ünnepnapon jelenlétükben mondanak (ezt az egyes falvakról nevezik el: mogyoródiak, hévíziek miséje), hanem elmenetelük utánra is adnak egy misére díjat. Ma ez a kegyhelynek fő jövedelmi forrása, de régen is jelentős tétel lehetett, pl. 1891. szept. 8-án 194 ft-t fizettek be misékre, egy évvel később, ugyanezen a napon pedig 453 misét jegyeztettek elő ,2Q8 ft 75 krajcár értékben; pünkösdkor 140, 1893. nagyboldogasszonykor 396 intentiót adtak. Szokás volt gyászmiséket is mondatni, pl. Huszár Borbála 1791-ben 5 ft-ot hagy a besnyői kapucinusoknak végrendeletében gyászmisékre. 29 Mind a déli, mind az északi irányból jövőknek van egy megállapított helyük Besnyő közelében, itt átöltöznek, lábbelijüket felhúzzák, a Mária-lányok felveszik a szobrot, bevárják az esetleges lemaradókat, rendeződnek a sorok, úgy indulnak be énekszóval a kegyhelyre. Időben is, távolságban is egybeesik ezzel a hellyel a templom tornyának megpillantása. Ilyenkor az egész menet letérdel és 287
