Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Régészet - Zolnay László: Római kori erőd maradványai a zebegényi Szent Mihály hegyen
1972 kora tavaszán a Budapest Sport Egyesület barlangkutatói és sziklamászói évi túratervükbe iktatták a Szent Mihály-hegy barlangjainak meglátogatását. Vezetőjük, Szabó László, meghívott. Társaságukban módom volt arra, amire magános útjaim addig nem adtak lehetőséget. Útitársaim megmásztak a nagyobb barlangok feletti szinten elhelyezkedő kisebb barlangokat. Egyszeribe kiderült: oly csekély méretűek azok, hogy szó sem lehet arról — mint Csemegi vélte —: alkalmasak lettek volna holmi „menedékbarlangul". Még lényegesebb volt, hogy segítségükkel átvizsgálhattam a barlangsor platóját biztosító dunai mellvéd kőfalának maradványait. A csoport vezetője, Szabó László kötélen leereszkedett, s a lepusztult kőfalak feletti rétegekből egy sereg — korhatározó — kerámia edénytöredéket szedett ki. Az itt talált cserépedények zömét Kába Melinda a III— IV. századra keltezi. Egy fekete csillámos kis hombártöredék s egy bordás, nyers színű, simított felületű cserépedénydarab viszont még a II. századra jellemző. Amikor a legnagyobb barlang szájánál levő — durván nyugat—keleti irányú — mészhabarcsba rakott kőfalcsonknál útitársaim tűzhelyet raktak, alig 0,3 méter mélységből három — Kába Melinda által ugyancsak a római korra datált — több színű freskó töredéket találtak. Módom nyílt annak a mellvédszerű falmaradványnak tüzetesebb megvizsgálására is, amelyet Rómer még sokkal nagyobb szakaszon látott és rajzolt meg. (E kőfalazatnak középső és délkeleti szakasza leomlott, észak felé áll belőle egy nagyobb szakasz.) Ez a mészkövekből alkotott, forró mészhabarcsba ágyazott falazat kisebb lépcsőkben épült rá a hegy szikláira. Arányos térközökben — mintegy fél méter mélységig — gömbfa befogadására alkaimas cölöplyukak szakítják meg felületét. Alkalmasint úgy építették, hogy az állványzatot tartó cölöpöket magába a falba építették, s azokat mind feljebb s feljebb falazták. A falazás technikája megegyezik azokkal a római kori burgus- és refugium-falmaradványokkal — így az általam a Hideglelőskereszt-csúcson 1955-ben megtalált római tábor falazatának falazási technikájával is — amelyek itt, a Felső-Dunának jobb partján helyezkednek el. 12 Soproni, aki 1959-ben összefoglalta a Visegrád és Esztergom közé eső limesszakasznak jobb parti burgusait és táborait, a Szent Mihály-hegy — immáron római korinak hitelesíthető — refugiumáról nem tudott. Maga a rendkívül szokatlan elhelyezésű s aránylag nagy kiterjedésű építmény kétségtelenül alkalmas volt a két dömösi burgusnak, 13 a Soproni által Castra ad Herculemmel azonosított, Zebegénnyel átellenes tábornak szemmel tartására. Az is bizonyos: jól szolgálta a bal parti Duna menti közlekedés biztosítását s — adott esetben — annak megbénítását. Az az egyetlen, 5,6 m X 5,6 méteres belvilágú helyiség, amelynek falai a plató északnyugati részén megvannak, csupán a területnek egyhatoda. Mivel pedig még a legkeletebbre eső barlang szájánál is vannak falmaradványok, a Szent Mihály-hegyi refugium meghaladja a Duna menti burgusok méretét. Valószínű, hogy a Szent Mihály-hegy magasabb szakaszán még akadnak burgusnyomok. Ugyanis nehéz elképzelni azt, hogy a rendkívül meredek hegyoldalon most felfedezett refugiumunknak lakói védtelenül hagyták volna tanyájukat. Azt, hogy felülről nagyon is érhették őket omlások, az a két hatalmas szikla mutatja, amely az erőd pusztulása után gördült le, s amelyet említett mellvédfalunk megakasztott. 27
