Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

tóztassanak, — Amennyiben pedig valamelly Czeglédi Lakos nem három Esztendőktül bírna szőTIőt Albertin, a' kitül vette azon vegye meg az érte járó pénzt, de emint itten fel vagyon írva és ki vetve, azon summának utóbb is megfizetésére executio által is fognak kénszeríttetni, vagy jövő Esztendőkor a' Bor termésük el vettetni... 1816. jan. 22. Alberti bírák". (PmL. Cegléd város iratai. Levelek 1704— 1821. 626. litt. Fase. 8.). 33 Lásd a 29. jegyzetpontot. 34 „A Hegy bírónak kötelességébe fog állani a szőllős gazdáknak munkáit meg vizsgálni, ha észre veendi az ő restségeket háromszor őket meg inteni, ha peniglen nem engedelmeskednek, az Tts Uraságok mint bitang szőllővel fognak bánni, azaz el fogja veszteni" (PmL. IV. 165. 29. Irsa úrbéri pere 1856—1860.). 35 Szokolai, 1856. 106. 36 A „Monori Cs. Kir. Sz. bírói hivatal, mint politicai hatóság" ítélete szerint „köteleztetnek Hrubih Josef, Laczó János, Csákó András, Polner Dániel, Dobrovitzky János Alberti, úgy Kurucz Mihály, Vincze Sándor, Tokai János, Zsemberi Mala János, Súlyom Mihály és Kováts János irsai lakosok hegydézsmás szblleiktöl azon napszám és csirke járandóságokat, mellyeket tartoznak és a mellyeket 1854-ik évig teljesítettek is, pénzben 14 napig különbeni végrehajtás terhe alatt fizessék le, tartozván egy csirke helyett 8 xrt egy napszám helyett 24 xrt fizetni, mert nevezett panaszlottak nem tagadják, hogy 1854-ik évig a ... szerződés értelmében a 7-ed dézsma mellett csirkét adtak és napszámot teljesítettek a földes Uraságnak, ezen szolgáltatásokat már az 1853-ik Mártz. 2-án kelt legfelsőbb nyílt parancs értelmében nem volt szabad önkényessen megszüntetniök" (PmL. IV. 165. 29. Irsa úrbéri pere 1856—1860). A dézsmaszedés száz esztendő távlatában is él még néhány idős adatközlő emlékezetében, akik természetesen az „öregek" elbeszéléséből ismerik: a dézsmaszedés a gunyhó melletti szabad térségen történt, ahová be tudott állni az uraság dézsmaszedő szekere (Virág Mihály 75. é., Alberti). Az irsai részen, a domboldalban volt az urasági pince, a Kakashegy alatt (ma a Klementiszék tanyájának tartozéka), ahová a szőlő-, ill. a bordézsmát gyűjtötték (Klementisz János, 87. é., Irsa). 37 A szőlőmegváltást sok jeles szakember szorgalmazta. Erről így ír Szokolai István: „A szorgalmi, nem úrbéri földnek egy nemét a szőlők képezték. Ezek kiváló tekintetet, s figyelmet érdemlenek, mert a nemzeti gazdaságnak, a jövedelem forrásnak egy igen nevezetes ágát képezik... Jövőre pedig még fontosabb keresetágat képezhetend. És ezen földmívelési ág... a volt jobbágy községekben még mindig az előbbi hűbéri, földesúrtól függő viszonyban fekszik. Még mindig meg vannak régi terhei, a terménybeni adózások, melyek a szorgalmat elfolytják, és minden javításra s ipar nemesítésre vezető ösztönt s törekvést elfolytanak s majdnem lehetetlenné tesznek." (Szokolai, 1856. 104.); Galgóczy Károly is keserű szavakra fakad 1877-ben: „Szabad ember szabad föld, az okszerű munkaeredmény első emeltyűje", s bár az 1853. márc. 2-i úrbéri rendeletet követően az 1868. XXIX. t. с is megerősíti a szőlődézsmaváltságot, végrehajtása mégis sok helyen késlekedett (ti. csak a földesúrral való megegyezés következményeként valósulhatott meg). Pl. Visegrádon 1857-ben, Bogdányban 1868-ban, Aszódon 1858-ban, Bagón 1870—71-ben váltották meg a szőlőket (Galgóczy, 1877/b. 28—29., 43—44.); Vö. még Szokolai, 1856. 107.; Für, 1965. 103. 38 „Meg engedődik minden gazdának a Szellőjében szükséges borház vagy Gunyhónak fölépítése, úgy azomban, hogy azok a szőllők fölső részében az út szélétől 4 ölnyi szélességű térségben egy léniában és amennyire lehetős egyformára építtessenek. Külömböző esetben az épület minden kárpótolék nélkül le dönteni fog..." (PmL. IV. 165. 2. Alberti úrbéri pere, 1831. máj. 1.). 39 „Szőllő éréskor kosarankint való hordozás keményen tiltatik, az által hágók keményen fognak büntetődni.", „Méglen a' Désmálás és még meg nem méretnek a' borok, sem akkor sem azután, nem szabad korsónkint, fertályonkint, és sehogy haza hordani, kemény büntetés alatt az az egészen minden bora Confiscáltatik". (PmL. Irsa úrbéri pere, szerződés 11., 12. pontja. IV. 165. 29. 1856—1860.). 40 Lásd PmL. IV. 165. 29. Irsa úrbéri pere. Egybehasonlító iromány, 1858. okt. 25. 41 Lásd, Taxalista szerződések. PmL. IV. 165. 2. Alberti úrbéri pere. 42 Pl. Berger Kálmán Irsán a XIX. sz. végén. 43 Kis Józsefné (57. é.) szülei Albertin, a Temető utcában laktak, s amikor férjhez ment, különváltak a szülőktől, s 1940-ben kiköltöztek a Kakasi dűlőbe, ahol a család szőlője van, s a borházat átalakították lakóházzá. 268