Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

gyengébb minőségű. A bor minőségének romlását legnagyobb mértékben a borhamisítás idézi elő, amely célja kettős: ritkább esetben a minőség javítása, általában a mennyiség növelése. Gyakran a kádban álló, összezúzott szőlőre vizet öntenek, s egy-két napig állni hagyják, majd kisutuljak ; vagy pedig — más esetben — a musthoz cukoroldatot kevernek, hogy fokozzák a bor szesztartalmát, ill. minőségét javítsák. Előfordul, hogy a már kipréselt törkölyből, só'prűből készítenek bort, ami a legrosszabb minőségű csevice, lőre. A bor vizezése az egyszerűbb hamisítási módok közé sorolható.

71 A borházban tárolt bort a szőlősgazda a szükségletnek megfelelően, apránként hordja haza (35. kép). Néhány évtizeddel ezelőtt szokás volt, hogy nagyobb szőlősgazdák nagy tételben eladták a termésük java részét a kocsmárosoknak, akiknek szekérderékban szállították házhoz a bort. Sokszor azonban a bort helyben is fogyasztják. Nagyobb szőlőmunkák idején munka végeztével, esténként szívesen elborozgat a munkásnép, a borházba gyakran betérnek a szomszédok is, s elbeszélgetnek a gazdaság, az ország-világ folyásáról. Az öregek — mint említettük — szíves tartózkodási helye a szőlőbeli borház, de — régebben — hétvégeken a fiatalabbak is szívesen kiszorultak a szőlőbe. A szőlészettel, borászattal kapcsolatos munkák mellett a szőlő üzemközpontjellegét hangsúlyozzák azok a más jellegű mezőgazdasági munkák is, melyek a szőlőhöz kötődnek, s az egész gazdaságon belül is jelentékeny értéket eredményeznek. Elsősorban a szőlő gyümölcsösként és kertként való hasznosítását kell tekintetbe vennünk, amely produktumai nagymértékben fedezik a gazdaság szükségletét, s mint piaci termeivény is számottevő. Bár kezdettől fogva tilalmazták a szőlő közötti gyümölcsfák ültetését és tartását,

72 mégsem lett foganatja, s a gyümölcsfák, köztesek jellemzői lettek a kisüzemi szőlőgazdaságoknak. A gyümölcsfák, között megtalálható a szilva (magvaváló, vörös, olasz szilva stb.), barack (apró, kajszi, őszi), meggy (fekete, cigány), cseresznye, körte (árpával érő, császár-, Vilmos-, téli körte), alma (vajalma, borízű, jonatán stb.), dió stb. Általában a gunyhó körül helyezkednek az eperfák. A gyümölcs egy része a saját fogyasztást szolgálja (frissen, tartósítva, aszalva, befőzve, lekvárként), a felesleg iavát piacra viszik, a többit cefrébe szedik pálinka céljára, s nem utolsósorban a jószág (disznó) takarmányozását is szolgálja a gyümölcs. Gyümölcsérés idején előkerül a szedöállvány, a létra (dióveréskor a hosszú, vékony faág, a dióverő), s összeszedik, egyszerre szállítják haza kocsin, vagy apránként kasban, kosárban a termést, tragacson, biciklin vagy — régebben — batyuban. A köztes vetemények között leggyakoribb a bab, krumpli, ritkábban a hagyma- s zöldségfélék, de még a paradicsom, tök, kukorica, sőt dinnye is fellelhető. Legkorábban — márciusban — a frissen nyitott szőlősorba dughajmát, fokhajmát ültetnek, majd ezt követően babot, borsót. A krumplit, kukoricát, tököt, mákot a szőlővégbe vagy ritkábban a foghíjas részekbe vetették. A szőlő közé vetett hagyma, zöldségféle termelékenységét rontja az öntözés, locsolás körülményes volta, s lehetőség szerint kútközelbe ültették, mert a csapadék nem elegendő. A köztesek gondozása nem jelent nagy gondot a szőlősgazda számára, a szőlő kapálásával egyidőben elvégezték a veteményekét is. A betakarítás a köztes növények érési sorrendjének megfelelően történik. Pl. a babot ölben vagy hamvasban viszik a gunyhóhoz, ahol cséphadaróval kiverik, s nagy lyukú rostával tisztítják és kiszelelik. Legkésőbben a (sárga)répát és káposztát, szüret után közvetlen szedik fel, s hazaszállítják. A termés egy részét viszont (krumpli, soronként száraz homokba vermelt zöldségfélék) a pincében raktározzák el, s apránként hordozzák haza. 263