Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

szaglása idején s egész a kiegyezésig erős magyarbarát világ uralkodik itten,

65 de mert a román bojárság az erős francia befolyás alatt nyugati műveltséggel, kultúrával is bír, s ha az ország maga az elmaradott provinciák benyomását kelti is — az operában olyan érzés fogja el az embert — Stéger szerint —, mint a párizsi színpadon énekelve. Mint említettük, április 13-ig énekel itt, majd megteszi azt a bravúrt; tíz nap múltán föllép — Bécsben. Marad júniusig,

66 hogy Prágán keresztül

67 július 2. és szeptember 12. között újra Pest fogadja.

68 A Nemzeti színpada. S itt álljunk meg egy pillanatra ! A már karakteres, kifejlődött, „megállapodott" múvészegyéniség ekkor jelentkezik először a hazai közönség előtt teljes fegyverzetben. Nevét a hír — világ együtt lobogtatja a legkiválóbbakkal, nagy szülötteinkével: Liszt, Erkel, Reményi, Hollósy-Lonovits nevével. Ahogy a berlini tudósításból láthattuk: pályája zeniten; játékában hibát nem találhat kritika, közönség. A hazai publikum kedvence, hangja hajlékonyabb mint volt, iskolázottabb-csiszoltabb, az olasz—francia iskolán nevelődött. Mindent tud; megérez, ösztönös, kiszámít. A nemrég indult Zenészeti Lapok azonban a következőképpen kommentálja teljesítményeit: Lammermoori Lucia, Stéger első fölléptéül: „A címszerepben Hollósy Lonovitsné asszony lépett fel a vendégművész iránti szívességből, bár már szabadságidejének használatában volt, s mint mindig — ezúttal is feltünteté a szerepben ragyogó művészetét. Stéger Ferencet jobban ismeri a magyar közönség, mintsem hosszasabb részletezésbe ereszkedni szükségesnek tartanok. Ö még mindig ama hatalmas tenor ha akarja, kiről egykor annyi mindent összeírtak a különböző lapok; hangját művészileg tudja már kímélni s hajtani, úgyhogy sokszor hajlandó némely hallgató hangapadásnak tekinteni némely részekben azt, melyre csak kevesebb súlyt fektet szükségesnél. Játéka végtelen sokat nyert kifejezésben és művészi plasztikában ..." Július 6. Ernáni, rögtönzött előadás: — „Stégernek sikerült részei voltak." Július 20. Portici néma: ,,A rossz zenekar miatt az előadást csak néha világítá meg Stéger éneke. Stéger különösen az opera merev tagjai között kitűnt gyönyörű plasztikai mozdulataival, melyek mindig a jelenet kívánalmaihoz igázó dvák." Július 23. Hunyadi László, Stéger negyedik föllépte: ,,Nem emlékszünk, hogy a címszerepet már tökéletesebben hallottuk volna. Nem oszthatjuk egészen azok véleményét, kik azt állítják, hogy Stéger hangja tetemesen csökken, fogadásképen még most is meggyőzhetne bárkit, hogy épen úgy tud kiabálni, mint ezelőtt, mintegy tíz évvel, csakhogy hangját jelenleg a művészet békóiban tartja leláncolva." Július 25. A Kunok. Bágyadt előadáson csak Stéger és Huber Ida volt élvezhető. Julius 27. Tell Vilmos. A második felvonás egy hármasában Stéger „szellemi inlágot lehelt". Augusztus 6. : A Lucia előadása elmarad, mert Stéger rekedt. Augusztus 8. Lammermoori Lucia: „Ha meggondoljuk, hogy Stéger mint vendég majd minden harmadnapon énekel valami kiváló tenorszerepet, még pedig nemcsak úgy félig visszatartott hanggal, de hangtömörségének s kifejezési képességének egész kifejtésével; akkor nem lehet tőle megtagadni ama ritka hangalapot s készletet, mellyel a természettől kiválólag meg van áldva mások felett. De a sok éneklésnek megvan aztán az a mindinkább nagyobb mérvben feltűnhető következése, hogy hangja sokszor rekedt, s míg bele nem jön az éneklésbe, rendesen nagy erejébe kerül reszketés nélkül megtartani a kibocsájtott gömbölyű 214