Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

hangot. Edgardó Stégernek egyik legtökéletesebb szerepeihez tartozik, s ma is olyan szépen énekelte némely részeit, hogy e részben nem sok tenorista mérkőzhetik vele." Augusztus 11. Hunyadi László: Stéger gyengélkedik, rekedt, ha nem gyógyul meg — zátonyra jut az opera. Augusztus 14. Herold: Zampa: „Stéger Zampája oly Európa-szerte híres, hogy fölösleges volna az általános elismerés lelkesült szavait még többekkel is megtoldani. Tudja azt a világ, hogy Zampát nagy részben Stéger mentette meg az elavulástól, és még most is kevés azon énekesek száma, kik Zampa szerepére vállalkoznak." Stéger — írja tovább a kritikus — végig kitűnő volt, de az utolsó felvonásban ismét „elhagyta a szava". Augusztus 19. Teli Vilmos: Stéger, aki a Nemzeti Színház nyári operai előadásainak súlypontja — ezentúl csupán kétszer lép fel hetente. * Augusztus 24. Erkel: Hunyadi László: „Stégért nem csak művészete, de deli szép alakja is legjobb személyesítőjévé teszi e szerepnek, valóságos élvezet őt látni és hallani e dalműben, kivált ha hangja kissé nem fátyolozott s jobban hatalma alatt áll, mint ezt az este tapasztaltuk; gyöngélkedése végett kénytelen volt némely helyeken csak pontozgatni, s hangjának teljével nem énekelhetett." Augusztus 21. Bellini: Alvajáró: „Stéger bár remekül sikerült helyeket tudott felmutatni, de azért nem volt ment a fátyolozottságtól." Augusztus 29. Flotow: Martha: „Stégernek Lyonéi szerepe nem tartozik épen a legkitűnőbbjei közé, de azért nincs oly szerep melyben ne lenne valami, mivel meg tudja nyerni a közönség tetszését. Az utolsó rózsáról szóló s bájos ír népdalt meghatólag adta elő, valamint azon mementumot is, hol Martha szerelmét megveti, nagy hatással eszményíté." Augusztus 31. Doppler: Benyovszky: „Ez utolsó alkalommal Stéger minden díj nélkül volt szíves fellépni. Sajnáljuk, hogy nem valami kitűnő dalmű szerepében vőn búcsút közönségünktől, mely annyi elismeréssel jutalmazá vendégszerepeit." Néhány hangverseny, pódiuméneklés után — melyek közül jelentős Wiest Lajosnak, a moldva-oláh uralkodó zenekarmesterének tiszteletére adott esten való közreműködése — ilyen érettséggel

09 vág neki — egyszeri próbálkozás után — az új, latin vadászterületnek. Mi olvasható ki az idézett bírálatokból? Mindenekelőtt az, hogy Stéger kétségen kívül nagy volumenű énekes, sőt a legmagasabb színvonalat képviseli Európában. Játéka felnőtt a nagyszerű hanganyaghoz — már azt a „könnyelműséget" is megengedheti magának, hogy félig visszatartott hanggal, esetleg a gyakori éneklések fáradalmát nem teljesen kipihenve álljon a deszkákra. Hiszen szükség van rá — előadásokat ment meg. Ugyanakkor nagyvonalúsága bizonyos hátrányos következményekkel is jár. A kritika — bár elismeri; hatalmas hanganyag feszíti, s még most is meggyőzhetne bárkit^ hugy éppúgy képes kiabálni, mint tíz évnek előtte — a nem teljes értékű produkciók hallatán az értékelés súlypontja a játékfelfogásra, annak pozitív oldalaira, a színpadi mozgásra esik. Stéger Bécsben él, gyakori turnéin sokszor lép fel olasz társulatokkal; játékfelfogásában az olasz—francia (bécsi) színházi iskola legmagasabb szintjére ér el. A hazai kritika azonban ennek tudomásulvételében sem rugalmas. Alakításaiból — melyek külföldön páratlannak találtattak — többnyire csak ügyes jeleneteket ismer el, emel ki — nem az alakítás lélektani egészét, teljességét értékeli. És általában is: a bírálatok hangjában érezhetünk valami türelmetlen215