Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (1907–1918)
1903-tól rendszeresek a városban a sztrájkok, a munkásgyűlések. A legaktívabb mozgalmi tevékenység a kötszövőgyárban folyt. A gyár zömmel női dolgozói következetesen harcoltak a jobb életért és a munkakörülmények megjavításáért^. 1904-ben a váci vasutasok is aktívan kivették részüket az országos vasutassztrájkból 12 . Az 1906-ös év országszerte a munkásmozgalom fellendülésének éve volt. Vácon is szinte minden üzemben bérkövetelési sztrájkok robbantak ki. Sztrájkoltak a szövőmunkások, az ácsok, a kőművesek, a vas- és fémmunkások 13 . A „vörös péntek" hatására Vác munkássága is felemelte követelő szavát az általános és titkos választójogért. 1905-ben megalakult az MSZDP váci szervezete 14 , majd sorra megalakultak a különböző iparágak szakmai szervezetei (szövőmunkások, vas- és fémmunkások, szobafestők, faiparosok). 15 1908-ban már a váci munkásság nagy tömegei is megünnepelték május elsejét. Részletesebben: Studia Comitatensia II. Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma I. (145—160). Az 1905-ös év nagy forradalmi fellendülése, a munkásság szervezettségének növekedése komolyan aggasztotta az uralkodó köröket. Az országban 1906-ra a szakszervezetek taglétszáma elérte a 130 000-et, a földmunkásszervezetek 30 000 főt számláltak. Magyarországon ekkor 28 országos szakszervezet működött. Legjelentősebb a Vas- és Fémmunkások Szövetsége 27 000, az Építőmunkás Szövetség 16 000, a Fémmunkás Szövetség 15 000, a Vasúti Munkások Szövetsége 13 000 taggal. 10 1906-ban, a később meggyilkolt Achim L. András vezetésével Magyarországi Parasztpárt alakult. A századforduló után a szakszervezetek vezetői, felismerve a tömegkommunikációs eszközök adta lehetőségeket, sorra megjelentették lapjaikat. 1905-től napilapként jelent meg a Népszava, a különféle szakszervezeti lapok példányszáma pedig elérte a 140 000-et, A Wekerle-kormány felismerte a fellendülő munkás- és parasztmozgalmakban rejlő veszélyt, a legdrasztikusabb eszközökkel igyekezett a mozgalmat megsemmisíteni. Ennek a terrornak jogi kifejeződési formája az 1907-es 47. te, az ún. bilincstörvény és a 61. te, az ún. derestörvény volt. Ezek a törvények szinte feudális formában szabályozták a munkáltató és a munkás viszonyát. Eltörlésük gyakori követelése volt a magyar munkásmozgalomnak. A kormány a „nemzetközi szocialisták" tevékenységének ellensúlyozására ún. „helyesirányú" munkásszervezeteket hozott létre. Ilyenek voltak az Országos Magyar Szövetség s az Országos Munkásvédő Szövetség 17 . A terror átmenetileg eredményre vezetett. 1907-től a munkásmozgalom gyengülésével kell számolnunk. Ehhez hozzájárult az 1905-ös, 1907-es oroszországi forradalom bukása, az 1906-ban kezdődő gazdasági konjunktúra s a korábbi kormányzati válság reakciós megoldása. Míg 190<6-ban 6512 sztrájkban 60 000, addig 1907-ben 488 sztrájkban 45 000 ember vett részt. A sztrájkolok száma tovább csökkent, és 1909-re már a 14 000-et sem érte el. Fokozódott a szakszervezetek üldözése is. Az 1906-os 130 000 főnyi taglétszám 1909-re 85 0O0-re apadt. Felfüggesztették a Vas- és Fémmunkás Szövetség, a Famunkás Szövetség budapesti asztalosszakosztályának, az Építőmunkás Szövetség 182
