Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Stefaits István: A váci járás őstörténetének régészeti kérdései

tóztatni, másrészt az a meggondolás római részről, hogy a békés átadás következményeként a hunok és szövetségeseik a visszamaradó római állampolgárságú lakosságot nem bántalmazzák, és az épületeket, valamint a kommunális létesítményeket, elsősorban a vízvezetékeket nem rombolják le. Ezt feltehetően bele is vették a szerződésbe, ha ilyesminek egy katonailag győztes hatalommal szemben egyáltalán van értelme, de akár belevették, akár nem, a hunok a lakosságot nem bántották, és nem romboltak vidékünkön. Ennek egyik bizonyítéka, hogy miután vidékünkön a népvándorlás korának több népe is átzúdult, a honfoglaló magyarok évszázadok múlva Aquincum római épületeit még viszonylagos épségben találták, melyet inkább csak az idő kezdett ki. A hunok nem kizárólag emberbaráti meggondolásból nem telepedtek rá vidékünk romanizált lakosságára. Viszonylag kis létszámuk nem tette lehetővé egész tartományok megszállását, meg kellett elégedniük a terület katonai ellenőrzésével. Ez a magyarázata annak, hogy területünkön a fél évszázados hun uralomnak régészeti nyoma eddig nem volt. Mindössze Csőváron került elő két hun kori germán sír.

61 A germánok közül kerültek ki a hunok szövetségesei, akik itt erősen keveredtek is velük. Idővel azonban a germán törzsek felülkerekedtek és 453-ban megdöntötték a hun birodalmat.

62 Ekkor járásunk területe két germán törzs hatalmi körébe került. Ezek a longobárdok és a gepidák voltak.

63 Leletek eddig ezektől sem kerültek elő területünkön, jóllehet ezek is kisebb létszámú népesség voltak. 568-ban újabb keleti lovas nomád nép, az avarok veszik birtokukba területünket. Feltételezhető, hogy városunk területén — legalábbis a késő avar korban — állandó telepük volt, mert a hozzá tartozó nagyméretű temető a város területén előkerült. Magáról a lelőhelyről a kelta temetőnél már szóltunk, az avarok ugyanis a kelta sírok közé temetkeztek. A temető jelentőségét az is emeli, hogy a legteljesebben feltárt avar temető hazánkban. Feltárását többen végezték.

64 A kavicskitermelés során mintegy 30'—40 sír pusztulhatott el előzetesen. 1970 végéig 225 sírt tártak fel szabályszerűen, a munkálatok folytatódnak. A sírok túlnyomó többsége nyugat-északnyugati—kelet-délkeleti, illetve északnyugat— délkeleti tájolású. Ennek alapján a temető a VII. századra tehető. Néhány szabályos sírgödörben nem volt csontváz. Sok sírnál megfigyelhető az egykorú bolygatás. Tettamanti S. megkülönbözteti a koponyával kapcsolatos rendellenességeket és a rablás céljából való dúlást. Előbbi esetben vagy hiányzik a koponya, vagy két koponya van egy sírban, vagy csak a koponyát temették el, vagy a koponya nem a helyén van, valószínűleg emberi beavatkozás eredményeként. Nehéz meghatározni, hogy ez kultikus vagy rablási céllal történt-e, de a késő avar temetőkben gyakori a koponyavarázslat. A rablás céljából történt sírfeldúlás akkor következett be, amikor a sírhant még látható volt, de minden esetben a tetem oszlása után, tehát legkorábban három évvel a temetés után. A sírok között három lovassír volt. Az egyik sírban a ló fel volt szerszámozva, a halottnak pedig fegyverei is voltak.

65 A sírokból ékszerek, munka- és használati eszközök, fegyverek, agyagedények, baromfi- és emlőscsontok, valamint tojások kerültek elő. Kiemelkedik a leletek közül néhány sírban talált veretes öv a jellegzetesen díszített avar szíjvégekkel, valamint egy övcsat, mely bizánci importból származott. Legérdekesebb lelet egy két részből álló kő öntőminta, melynek segítségével félhold alakú csüngőt lehetett önteni. A temetőt a letelepült állattenyésztő-földművelő közösség 2 Studia Comitatensia 3 17