Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös–ludasi kereszt

kellett végeztetnem. A faluhelyen III. Béla

15 rézpénze, a temető földjéből Imre (1196—1202) dénárja

16 került elő. A község virágkora feltételezhetően III. Béla uralkodási idejére esett. A kereszt készítése is ebben az időben történhetett. Hoszszabb ideig tartó használat észlelhető rajta. Kopás, aranyozási hiányok, a karmok által okozott bemaródás a zöld kövön, mind erre vallanak. Legalább 60 évi használat feltételezhető. A templom kegyszereit a kereszttel a tatárok közeledésének rémes híre miatt menekülni készülő egyházi személy rejthette el, valószínűen a templom padlózata alá. (Az ásatások alkalmával a kegyszerek tartására szolgáló láda vasalásának töredékét a templomhely középrészén találtuk.

17 Felvetődik a kérdés, hogy a kereszt készítője ki lehetett. Valamely egyházi szervezetben élt-e? Vagy világi ember volt? A kereszt mondanivalóját átgondolva, arra lehet következtetni, hogy az ötvösséghez értő szerzetes lehetett. Valamelyik rendháznak volt templomi szereket készítő ötvösműhelye. Talán innen látták el a kis falusi templomokat a szükséges ötvösmunkákkal. Akárki készítette, a keresztény hitelveket ismerte és maga is aszerint élt. Ezt tükrözik az emberábrázolásai és a felvésett ábrák és díszítés. Ha világi ember készítette, nyilvánvalóan mintával látták el a szóbeli utasításokon túl. Magyar ötvös készítette. Ezt állapította meg Kovács Éva és Kátay Mihály is. A magyar ötvösség munkáinak ismeretében megállapítható, hogy ugyanezzel az eljárással dolgoztak a honfoglalás kori ötvösmesterek,

18 de a XVII. századi kecskeméti ötvösök is, mint a keresztkészítő mester. Művészi tehetséggel rendelkezett. Szabad kézzel rajzolta föl az anyagra a formákat. Körzője, vonalzója, ha volt is, nem használta. Nem másolta még a szimmetrikus formákat sem. Szinte bizonyos, hogy több keresztet is készített.

19 Nagykőrös határában két középkori keresztet is találtak az elmúlt időkben. Az egyiket Ereklyésben (ma Csemő község határrésze), a másikat Homolytáján a Szőr- vagy Szerhalom közelében. Az előbbit a múlt század hetvenes éveiben, a másikat az első világháború előtt közvetlen. A korábbi lelet feltételezhetően értékesebb lehetett, melynek árából P. Szabó László kisebb birtokot vásárolt. Másikat a megtaláló (Keresztúri Pál) Budapesten műkereskedőnek adta el. A templomi lobogók nyélcsúcsaira alkalmazott keresztnél valamivel nagyobbnak mondta a szemtanú. Rézből készült és Corpus is volt rajta. Mindkettőnek kora és részletei ismeretlenek. A Szőrhalmon és Ereklyésben is Árpád-kori templomok álltak. A szőrhalmit 1959-ben tártam föl. A XII. század végén Nagykőrös határában három körtemplom épült a Szőrhalmon, a Ludas-tónál és a Nyárkútréten. Az utóbbit 1965-ben tártam föl.

20 Mindegyiknek lehetett körmeneti keresztje. JEGYZETEK 1 A „Ludasi kereszt" cím megtévesztő. A nem tájékozott olvasó a Heves megyei Ludas községgel tévesztheti össze a lelet helyét. Kovács Éva téves elnevezése folytán került be a „Ludasi kereszt" cím az irodalomba. Véleményem szerint helytelen volna a téves elnevezést fenntartani. Az általam javasolt cím pontosabban utal a lelőhelyre. Ludas nevű község feltételezése Nagykőrös határában téves. A körülötte elhelyezkedő XI—

XIII. sz.-i községek neve több, 1390-ből származó oklevélből mint elhagyott helyek ismertek. Ezek: Pencs, Földegyház, Görsöd, Pát, Tisztén, Csat, Tölgy, Aláb (OL DL 1390.). A Ludas-dűlő a közeli Ludas-tótól kapta újkori elnevezését. Ez a tó a Körös-ér tóvá szélesedett medre, amely több km-re elhúzódott és szélesen átterjedt a szomszédos Törtei területére (törteli Ludas). Az 1860-as években csapolták le. Addig nádas, zsombékos, ingoványos térségként ismerték. A közelében előkerült középkori település nevét eddig azonosítani nem sikerült. 135