Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Dinnyés István: Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye

DINNYÉS ISTVÁN (Blaskovich Múzeum, Tápiószele): BLASKOVICH MÜZEUM RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNYE A tápiószelei Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye kereken 1100 db tárgyat foglal magába. Eredetét tekintve több részből áll: az MNM Régészeti Osztálya által kiállítási célokra átadott, ismeretlen lelőhelyű tárgyak; a tápiószelei múzeum gyűjtőterületén előkerült, MNM által átadott tárgyak; Blaskovich testvérek gyűjtőmunkája során feltárt tárgyak; ajándékként gyűjteménybe került régészeti tárgyak. A gyűjtemény tehát — eltekintve az MNM ismeretlen lelőhelyű tárgyaitól — zömmel hitelesítetlen és hiteles lelőhelyek szórványanyagát és néhány kisebb leletmentő ásatás anyagát tartalmazza. A Tápió vidékének rendszeres régészeti kutatása a múlt század 60-as éveiben Kubinyi Ferenc munkásságával kezdődött

1

. Ezután az első világháború végéig — az abonyi Márton Lajos tápiószelei ásatásainak

2 kivételével — alig történt előrehaladás. A két világháború közötti időszakban jelentős fellendülés következett a Tápió-völgy régészeti emlékeinek kutatásában. Ez a fellendülés Blaskovich György és Blaskovich János kutatásainak köszönhető. Blaskovich János Attila-kutatással foglalkozott és 1923-ban megjelent „Attila városa" c. füzete felhívta a figyelmet vidékünk régészeti leleteire. Még 1923-ban, a Blaskovich testvérek kérésére, a Magyar Nemzeti Múzeum dr. Bella Lajos és dr. Hillebrand Jenő vezetésével ásatást végzett a tápiószentmártonsőregi út mellett emelkedő dombon, az un. „Attila-dombján". Az ásatás egy hamvasztásos, szkíta kori fejedelmi sírt tárt fel, melyben korongolt edények töredékei, elektron, kúpos spirálfüggő és elektron szarvas alakú pajzsdísz — a tápiószentmártoni „aranyszarvas" — feküdtek

3

. A Blaskovich testvérek elsősorban Tápiószentmárton és Tápiószele területén gyűjtöttek. 1938-ban figyeltek fel a Tápiószele-Szumrák területen szántáskor előkerülő szkíta leletekre. Kérésükre dr. Fettich Nándor 1938-ban ásatást végzett a területen. Ezzel kezdetét vette Magyarország legnagyobb szkíta kori temetőjének feltárása. Az ásatásokat 1938-ban Fettich Nándor, 1941—43-ban dr. Bottyán Árpád, 1947—48, 1950—53-ban dr. Párducz Mihály vezették

4

. Közben dr. Banner János a tápiószele-tüzkövesi bronzkori (hatvani k.) telepen végzett ásatást

5

. A tápiószelei szkíta kori temető ásatási munkáinak biztosítására került sor 1947-ben az MNM tápiószelei Múzeumi Gyűjtőhelyének (Blaskovich-kúria mellett) megszervezésére, majd 1951 őszén régészeti állandó kiállítás nyílt a gyűjtőhelyen, bemutatva az ásatások leleteit. 1952-ben a gyűjtőhely átszervezésével megalakult a „Tápiószelei Múzeum". Blaskovich György és János széles körű régészeti ismeretterjesztő munkájának eredménye volt, hogy 1948-tól kezdve a régészeti gyűjtemény ajándék37