Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Megemlékezések - Novák László: Balla Károly (1792–1873)

burgonya stb.) — egyelőre kiszorultak. A kevés munkaráfordítással is hasznot hozó gabonát termesztették. Az állattenyésztés is hasonlóan korszerűtlen körülmények mellett történt, s ennek csupán egyik következménye volt, hogy a talaj táperejének visszapótlása nem érte el a szükséges mértéket. A gabonatermesztés folytonosságát és növelését a művelés alá fogott földterület kiterjesztésével tudták elérni, mindaddig, amíg erre lehetőség volt. A török hódoltság alatt elpusztított vidékeket a XVIII. század elején kezdték újra népesíteni. A telepítések, valamint e század hatvanas éveitől megjelenő majorsági gazdaságok területigénye gátat szabott a további terjeszkedésnek, szükszükségessé vált a föld gazdaságos művelése. Ez az igény legerőteljesebben az örökösödési háborút követő dekonjunkturális időszakban jelentkezett.

1 A belterjes földművelés egyik szorgalmazója maga a bécsi udvar volt: kertészek betelepítésével igyekeztek elterjeszteni egyes ipari (pl. festőnövények, dohány stb.), takarmánynövények (csillagfürt, lednek) termesztését. Sorra létesültek olyan intézmények és ismeretterjesztő fórumok, amelyek nemcsak a mezőgazdálkodás korszerűsítését, hanem a szakemberek képzését is feladatul választották. Az okszerűbb gazdálkodás népszerűsítésére alakult a szempci Collegium Oeconomicum 1763-ban, majd 1770-től a pesti egyetemen is teret kaptak az agrártudományok. Nagy jelentőségű volt a keszthelyi Georgikon megszervezése is 1797-ben. Tessedik Sámuel Szarvason állított fel 1780-ban gazdasági szakiskolát. A mezőgazdálkodás racionalizálásán számos kiváló szakember fáradozott, akik tanulmányozhatták egyes fejlett nyugati országok (Anglia, Hollandia) mezőgazdaságát. Közöttük is Tessedik Sámuel, Nagyváthy János, Pethe Ferenc az elsők, akik megpróbálták a magyar mezőgazdaságot európai színvonalra emelni.

2 A belterjesség fokozását jelentette az oly nagy területet elborító futóhomok megkötése és hasznosítása is Magyarországon. Ebben elévülhetetlen érdemeket Tessedik Sámuel szerzett, aki az Alföld fásításának gondolatát ültette a gyakorlatba.

3 A Kiskunság vidékén, egyes városok is próbálkoztak már korábban is a homok megkötésével (pl. Kecskemét, Nagykőrös) ; a várost körbetelepítették szőlővel/

1 A szakirodalom nagyobb arányú homokmegkötési munkálatokról csupán a XIX. század derekától tesz említést. A Duna—Tisza közének északi részén, Cegléd határán 1845-ben történt lépés hasonló jellegű munkálatokra. Török János ebben az esztendőben indította be gazdaságát Szőkehalmán, mintegy 225 kat. h. nagyságú földterületen, amely egyben a gazdaképzést is hivatott szolgálni.

5 A homok megkötésében és szőlőtelepítéssel való gazdaságossá tételével kapcsolatban kell említést tennünk Csókás Józsefről, B. Tóth Ferencről és Mathiász Jánosról is, akik Kecskeméten, ill. Nagykőrösön munkálkodtak, s értek el sikereket.

6 Az e téren való munkálkodásban azonban a Kiskunság északi részén nem ők voltak az elsők. Feltétlenül meg kell említenünk Ballá Károly nevét is, aki őket néhány évtizeddel megelőzte s Tessedik Sámuel, valamint a nagy nemzetgazdák (Nagyváthy, Pethe, Balásházi) mellett részt vállalt a nemzetgazdaság fellendítéséből. Ballá Károly sokoldalú és tehetséges ember volt: szépirodalmi munkásságával serényen áldozott a múzsák oltáránál, a jogtudomány jeles művelőjeként ismert, a magyar gazdasági fellendülés pártos szorgalmazója, s nem utolsósorban nagyszerű csillagász-meteorológus, akire nemcsak Nagykőrös, Pest megye népe is kegyelettel emlékezik halálának századik évfordulóján. Neves családban született Ballá Károly 179*2. április 2-án: nagyapja — Ballá Gergely — a híres nagykőrösi krónikaíró; Ballá Antal, a nagybátyja kitűnő geodéta, kartográfus és vízépítő mérnök. Iskoláit szülővárosában, Nagykőrösön lá346