Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Megemlékezések - Novák László: Balla Károly (1792–1873)

togatta. Tanulmányait Pesten folytatta, ahol jogot tanult az egyetemen. Mint jogász kezdte pályáját; 1813-ban a királyi tábla jegyzője, majd 1818-tól 1846-ig Pest vármegye kapitánya. Jogászi tevékenységének csúcspontját jelenti az 1841ben megjelentetett „Vélemény a büntetésmód javítása iránt" с műve, amelyben tapasztalatai alapján fejti ki a szabadság vesztő büntetésekre vonatkozó nézetét.

7 A közéleti munkája mellett nagy kedvvel és tehetséggel foglalkozott a szépirodalommal is. Legtermékenyebb alkotó időszaka az 1820—1830-as évekre tehető. Számos szépirodalmi folyóirat és almanach — pl. „Szépliteratúrai ajándék" (1821—24), „Auróra" (1823—25), „Hébe" (1825), „Uránia" (1829), „Regélő", „Aspasia" stb. — tanúskodik e téren való munkálkodásáról. Az Arany János Múzeum is őrzi Ballá Károly két versének kéziratát, temetési rendelkezését, valamint az „Oda Szentkirályi László Űr Ö Nagyságának Ts. Ns. Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült Vármegyék Első Al-Ispányjának Nádor Ispányi ítélő Mesterségre lett Emeltetésekor" с költeményét 1819-ből, és az 1825-ben kiadott „Zsebtükör" с verseskötetét.

8 Szoros baráti kapcsolat fűzte korának neves íróihoz, költőihez. Személyes jó barátja volt Kazinczy Ferenc, з pesti és pótharaszti otthonában gyakran vendégül látta Kisfaludy Károlyt és Vörösmarty Mihályt. Szépirodalmi munkássága elismeréséül Ballá Károlyt 1839. november 23-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották. A jogászi és szépirodalmi munkássága elsősorban kortörténeti szempontból érdemel figyelmet. A gazdász és természettudós Ballá Károly tevékenysége azonban az utókor számára is fontos tanulságokat kínál. Ballá Károly 1827. szeptember 29-étől harminckét esztendőre vett bérletbe Pótharaszton 1200 hold nagyságú futóhomokkal borított földterületet. A Nagykőrös Város Tanácsának elsődleges célja volt, hogy a bérlő a futóhomokot erdővel megkösse, s ahol lehetséges, szőlővel beültesse, és ott gazdaságot létesítsen. Amennyiben Ballá nem tud eleget tenni a szerződésben feltüntetett feltételeknek, úgy a város visszaveszi birtokát. Ballá Károly nagy kitartással és szakértelemmel látott a sívó homok gazdasági kiaknázásához, s oly eredményt ért el, hogy Nagykőrös városa a bérlet lejárta után (1859. szept. 29-én) továbbra is Ballá kezelésében hagyta.

9 Ez a tény önmagában is méltatja Ballá Károlyt, aki a múlt század első évtizedeiben nagyszerű eredményével mutatott példát kortársainak s az utókor számára. Ballá Károly tehát a pótharaszti mintagazdasága létrehozásával nagy jelentőségű vállalkozások sorozatát kezdte meg 1827-ben. A gazdasága felvirágoztatása mellett azonban szívén viselte Magyarország gazdasági boldogulását is. Pénzt, fáradságot nem kímélve látott 1836-ban a „Kémlő a Gazdaság, Ipar és Kereskedelemben" с hetente kétszer megjelenő gazdasági lap szerkesztéséhez. E lap hasábjain a saját gazdasági eredményei, valamint a honi gazdasági szakemberek cikkeit publikálta, próbálta elhinteni — a kortárs gazdasági szakembereihez (Nagyváthy, Pethe) hasonlóan — az ésszerű gazdálkodás magvát, nagy súlyt helyezve a külföld gazdasági eredményeire. Ballá Károly és cikkírói elsősorban a termelési feltételek megváltoztatására törekedtek. Különös figyelmet' szenteltek a „földészetnek". Rámutattak a nyomásos határhasználat hátrányaira, felvetették az egységes földmértékrendszer szükségességét. A gazdaságok számára igyekeztek a kor színvonalának megfelelő tanácsokat adni: szorgalmazták — honi és külföldi gazdaságok bemutatásával — a juh-, szarvasmarha-tenyésztés korszerűsítését, a növényvédelmet stb. A selyemhernyó-tenyésztés modern módszereinek terjesztésével hatni akartak a selyemipar fejlődésére. Figyelemmel kísérték a magyar cukorgyártás, gyapjú347