Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Irodalom - †Mezősi Károly: Kisebb Petőfi-tanulmányok
a későbbi híres nagykőrösi tanári kar egyik tagja. így az ünnepségen a Félegyházával szomszédos városok is szerephez jutottak. A Himnusz elhangzása után a menet rendben tért vissza a városházához. Következett az elmaradhatatlan „magnum áldomás" és ezen „more patrio" a felköszöntések. A jelenlevő vendégek sorában a már említetteken kívül itt láthattuk Petőfi Istvánt, a költő öccsét. Neki a félegyháziak azzal is kedveskedtek, hogy abban a házban szállásolták el, amelyben egykor a családja lakott, ahol ő is a gyermekéveit töltötte, s amelyre most az emléktáblát helyezték. Tudjuk, hogy a költő fiát, Petőfi Zoltánt is meghívták az ünnepségre. Arról viszont nincs értesülésünk, hogy „A bajnok özvegyét", a különben nagyon szerencsétlen sorsú Szendrey Júliát meghívták volna. Az ünnepi napnak egy igen nevezetes hivatalos vendége is volt, az akkor még különálló Jászkunság főkapitánya, gróf Ráday Gedeon. Miközben az ebéd alkalmával éltették a jelenlévőket: Perczeit, Petőfi Istvánt, az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot, a távollévők közül is Aranyt, Jókait, Tompát, a főkapitány figyelme arra irányult, hogy a királyt, a királynét és a minisztériumot is felköszöntsék. Miután a lakomán ez is megtörtént, a költők „királyának" rendezett ünnepséget nem lehetett politikai elhajlásnak minősíteni. A díszebéddel korántsem ért véget az ünnepség. Este díszelőadást tartottak a régi nagy vendégfogadóban, amelyet már akkor is „Korona" (vagy „Duttyán") néven ismertek. Itt Reményi előadta „Petőfi emlékezete c. hegedűművét, Plotényi zongorán kísérte a hegedűszámokat, Füredy énekművész pedig Petőfidalokat énekelt. A feljegyzések szerint a helyi műkedvelők adták elő Keserű Bérczy Ilona: Petőfi emlékezete c. színművét. Utána a városháza termében „a nagyszámú helybeli és vidéki vendégek díszes magyar öltönyökben reggelig járták a táncot." — Eközben a „Hattyú vendéglőben a n ép rendezett egy csinos mulatságot" — írja a beszámoló. Kétségtelen, hogy ez a nagyszabású rendezvény nem múlt el nyomtalanul Kiskunfélegyházán, és részesévé vált e városban egy olyan társadalmi és politikai közszellem kialakításának, amelyre nemcsak helytörténeti, de magyar történeti vonatkozásban is érdemes felfigyelni, és amelyet, mint félegyházi haladó hagyományt fel kell tárni, ismertetni kell az utókor előtt. (A tanulmány készítésének éve 1967?) Petőfi-verskéziratok Nagykőrösön (Szendrey Júlia levelesládájának szétszórt darabjai) Petőfi és Arany barátságából ered és a nagykőrösi Arany-kultusznak köszönhető, hogy ez az alföldi városunk a Petőfi-emlékeknek is gyűjtőhelyévé vált. A pesti irodalomtörténészek szeme elől el-eltűntek az itt szóba kerülő eredeti Petőfi-kéziratok. Már azt gondolták, el is vesztek. Azután ismét rájuk bukkan a kutató. Kiderül, hogy gondosan őrzik őket, a háborús pusztítástól is megmentették ezeket a Nagykőrös számára részben már a múlt században megszerzett, részben az 1920-as évek végén jelentős áldozattal megvásárolt Petőfirelikviákat. A nagykőrösi kéziratok egy része ifjúkori, 1843—44-ben írt Petőfi-verseket tartalmaz. A hitelességüket a költő öccse, Petőfi István saját kezű rá jegyzéseivel igazolta. Számon tartotta ezeket már a múlt századi irodalomtörténet is: 320
