Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Nap és hold: A kozmikus képlet által Ámos Imre látomásai egyetemesebbé válnak. A primitív népek mitikus erejű csodavárása sűrűsödik a nap és hold egymást takaró, mértani megfogalmazásában. Szörnyű idők, 1944, tus. Az egyetlen formát alkotó két égitest itt a tér végtelenségét jelenti. Háború, 1941, tus. A hold és nap körében hosszú ruhás fiatal nő hegedül. A költészetet a végtelent magába foglaló képi jelbe helyezi. Az 1944-ben készült Háború с rajzában az égő világ lángjai egyenesen a napra csapnak fel. Többlet jelentés itt a világegyetem pusztulása. Óra: Az idő, az örökké változó jelképe. A múlandó emberi létnek, mely újabb katasztrófákat vagy az áhított békét hozhatja. önarckép, tus. Szomorú szemű önarckép fölött virággal átkötött óra: idő — elmúlás jelképe. A szörnyű óra, 1941, tus. Az antropomorfizált óra rémült tekintettel figyeli az égő ember pusztulását. Ámos Imre víziójának egyik legjellemzőbb, visszatérő képi jele: az angyalmotívum. A motívum jelentkezése és értelmezésének változása pontosan megegyezik Radnóti Miklós látomásával. „Eddig úgy ült szívemben a sok rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy ángyai kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell a bajban."

17 Arnos Imre is „angyal"-motívumában az emberi védelmet inkarnálja. Sárga angyal, 1939, gouache. A szentendrei kis barokk templom tornyára kezeit védőn kiterjesztő sárga ruhás, hoszszú szárnyú angyal borul, épp most lép ki a festő gondterhelt homlokából. önarckép, tus. A szomorú szemű festőt egyenes tartású, hideg tekintetű angyalfigura figyeli. 277