Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Angyal, tus, tinta. A kiterjesztett szárnyú angyal kopár tájban a csonka fa mellett őrködik. Emberpár drótkerítés előtt, 1940, tus, temp. Sötét idők, 1944, olaj. Festők, színes kréta. A béke — emberi megnyugvás képi jelei Galamb : Könyv — irattekercs: Virág : Ház: Béke — ártatlanság szimbóluma. Festő, 1943, tus. A béke ritka „idilli", látnoki megfogalmazása. Rügyező fa előtt olajággal álló költő feje felett galamb repül a magasba. Szimbólum, 1944, tus. A hosszú ruhás női figura a galambot emlékeztetőül mutatja fel az emberiségnek. Sötét idők, 1940, tus. Pusztító fantom mellett halott galamb zuhan fejjel lefelé a mélybe. A civilizáció, emberi kultúra szimbóluma. A művész önmagát is gyakran ábrázolja a könyv védőpajzsa mögött. Álom, 1939, tus. Az alvó ember álmában felmutatja a „tudást" — az irattekercset. Könyvégetés, 1940, tus. Itt a konkrét valóság nő szimbólummá — égő fahasábból kicsapó lángok mardossák az egymásra dobott könyveket. A szépség — költészet — tisztaság jelentését sűríti magába. Jellemző, hogy Ámos Imre tartózkodik a motívumból adódó festői lehetőségektől — a legegyszerűbb virágot vagy leveles ágat jeleníti meg. Gyakran a könyv szimbólumpárjaként ábrázolja. Ukrán emlék, 1943, lav. tus. Téli mezőben didergő sapkás férfi összekulcsolt kezeiben könyvet, virágot tart. Tavasz, 1943, tus. Az átszellemült női figura kezében kis virág. Vágyódás a szépség, emberi tisztaság után. Az „otthon", az ember belső énjének szimbóluma. Ukrán emlék, 1943, tus. A háttérben 274