Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Tűz: Bakancs : Égő ember: Koporsó : Sírkövek : Megcsonkított, lombtalan fa: ősi félelmekkel terhes mágikus erejű pusztító elem. Sötét látomás, 1940, tus. Gerendából fel­csapó hatalmas lángok könyvön álló kis házat temetnek magukba. Festő égő ház előtt, 1940, olaj. A világ pusztulását jelző égő ház előtt prófétai elhivatottsággal alkot a festő. Halál, tus. Földre boruló, görcsös fáj­dalomtól kifordult testű vonagló férfi mögött távol a sivatagban Mózes tör­vénytáblái mellett lángoló farakás. Két világháború közötti festészetünkben a fasizmus általános érvényű allego­rikus képi jele. Kompozíció, 1942, tus. Az otromba ba­kancs a síkban lebegő tőrre tapos. Látomás mérleggel, 1940, tus. A mérleg egyik serpenyőjében a bakancs megmé­rettetésre vár. Az elnyomás megjelenítéseivel szemben a kiszolgáltatott egyén képi jele. A szörnyű óra, 1941, tus. Az alvó ember fejéből, tarkójából lángok csapnak fel. Mellén tüzes gerenda. Gondolatok, 1939. tus. Asztal alatt meg­kötözött ember égő gerendán áll. Halál — gyász — pusztulás. Látomás koporsóval, 1939, tus. A virág­gal átkötött csukott koporsót szuronyos férfi őrzi. A halál angyala, 1938, olaj. A halott ko­porsója fölött óvó mozdulattal őrködik az angyal. Háború, 1941, tus. Az új világ születé­sét várva ébred koporsójában a leplekbe burkolt figura. A háború megsokszorozódó tömegsírjai­nak jelei. Háború, 1941, tus. Emlék, 1942, temp., gouache. A hajtásaitól megfosztott, egyre pusztuló, szellemileg halott emberiség jelképe. 18 Studia ... 273

Next

/
Thumbnails
Contents