Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

1. kép. Halotti maszkos önarckép, 1941 a háború, a brutalitás, az emberi pusztulás ellen minden idegszálával küzdő művésszé. Történelmi sorsa Radnótiéval rokon. Nem akarok analógiákat, motívumegyezéseket keresni a két művész oeu

vre-jében, de megrendülve kell felfigyelnünk a két életút azonos ívű tragédiájára. Szinte azonos időben érzik meg egyéni és nemzeti tragédiájukat, s azonos belső történelmi kényszer által válnak mindketten művészetükben ellenállóvá. A fiatal Arnos posztimpresszionista, érzelmekben gazdag festményeinek zárt problémaköre a 30-as évek végén egyszerre kitágul. Színei elsötétednek, lágyan formált figurái idegesen szögletessé válnak. A hagyományosan szerkesztett kompozíciót felváltja az asszociatív szerkesztés. Megváltozik a motívumok arányos mértékrendszere, az „álomvilágban" élő emberpár, a csendes táj, szelíd csendélet, az intérieur mozdulatlan békéje örökre eltűnik. Gonosz rémek és riadt menekülők, égő városok és öldöklő fegyverek, a humánum pusztulásának képi jelei sűrűsödnek vízióvá műveiben. Zixj íj