Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Hogy művészetének 1938-as totális átalakulását, mondhatnám metamorfózisát megértsük, vázolnunk kell pályájának legfontosabb, döntő hatású eseményeit. 1930—35. Első korszak 1907-ben született Nagykállón. Apja gyermekkorában meghalt, anyja rokoni támogatással nevelte. A kallói szülői ház csendes békéje, a hagyománytisztelő otthon, a gyermekkor zsidó ünnepeinek misztériuma festészetének alapélményei. 1925-ben érettségizik Nagykállón, 1926-tól három évet végez a budapesti Műszaki Egyetem mérnöki karán. 1929-ben felveszik a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterének, Rudnay Gyulának festői szemlélete nem hatott rá, korai műveiben inkább az ún. magyar posztimpresszionistákhoz, elsősorban Berény Róberthez kötődik. Már főiskolás korában rendszeresen vesz részt kiállításokon. 1934ben elnyeri a Szinyei Merse Társaság Tavaszi Szalonjának díját, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinó díját. Feleségével, Anna Margit festőművésszel a mesterség és emberi szeretet harmóniájának különös rezervátumát teremtették meg. Az egyéni élet kiegyensúlyozott boldogsága inspirálja első korszakának lírai, artisztikus festményeit. Témái: az alapvető emberi kapcsolatok, az anya—gyermek kapcsolata, a szerelem, az összetartozás szépsége. Kedvelt műfaja a portré (önarckép), illetve kettős portré. Alakjai magukba révedő, merengő, érzelmileg~cfifferenciált figurák. A XX. századi ember pozitív idilljét, a társában önmagát megtaláló egyén békéjét sugározzák. Valami örök érvényű állapotszerűség megjelenítésére törekszik. .Az alakok ezért statikusak, mintha csendes, nyugodt álomvilágban élnének. Kevés mozgással érzékelteti az időt. Az akció mindig reális térben és időben játszódik, a valóság ismert dimenziói között. Színvilága visszafogott, érzékeny. Kedveli a finom tónusátmeneteket. A formákat színből és fényből alakítja, a körvonalakat feloldja. Erős színeket alig használ, a kép egészét gyöngyházfényű derengés fonja át. Első festői korszakának emberi atmoszféráját legszebben magának Amos Imrének feljegyzései érzékeltetik: „Amit elértem a kollégák és az emberek előtt, a munkámmal értem el. Megállapodottan, lelkileg kiegyensúlyozottan, egy előttem már csaknem tisztán álló úton szeretném küzdelmes, de nem elégedetlen, néha örömöket is nyújtó életemet megértő, szeretettel mellettem álló élettársammal továbbélni."

8 1935—38. Átmeneti korszak 1935—38 között festői előadásmódjában bizonyos átalakulást figyelhetünk meg. Ebben az átvezető periódusban mintha már kifejezőeszközeinek elemeiben készülne a művészetét maradandóvá emelő 1938—44 közötti nagy korszakra. Az 1935—38-as éveket legjellemzőbben átmeneti periódusnak nevezhetjük. Megmarad az előző korszak harmonikus kompozíciója, a reális tér—idő szemlélet, a meditativ figurák, lágy formálás, lírai hangvétel. Űj motívum — mely később tartalmilag-formailag teljesen átalakulva tér vissza — az álom és a mítosz megjelenése. 1935 decemberében írja naplójában. ,,Pár napig otthon voltam szülővárosomban. Ahogy elnéztem a régi bútorokat, nagyapám könyvszekrényét, pipatartóját, a régi gyertyatartókat, tükröket, mind egy-egy képet indított meg bennem . . . 260