Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

15 A 20. képen látható sírkövet is előre elkészítették, de amikor tulajdonosát visszatelepítették Németországba, a sírkő ittmaradt. Fából készült fejfa a dunabogdányi temetőben alig van. Ezek is kereszt alakúak, de a kőkeresztekkel ellentétben egészen kis méretűek, csak 30—40 cm magasak. 16 Dercsényi, i. m. 338—340. 17 A Kossuth utcán (Dercsényinél Sztálin út) található kapuk, padok, kutak egy részét szintén közli Dercsényi (i. m. 341—343.), Népi építészet címszó alatt, néhány rajzzal, leírással együtt. Jóval több található azonban még mindig a faluban, annak ellenére, hogy már az ott közöltek közül is bontottak le vagy alakítottak át néhányat. Többségében azért megbecsülik ezeket a faragott köveket, mint pl. a Kossuth u. 100. sz. alatt, ahol a ház átalakítása miatt a kiskapu (épült 1840-ben) szemöldökgerendáját levették, az egyik oszlopot pedig a telek túlsó szélén állították fel (23. kép). 18 Dercsényi, i. m. 338., 342.; és az ugyanezeket az adatokat felhasználó Genthon L, Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Bp., 1959. 444. 19 Hasonló, három nagy tömbből kifaragott kapukeret fényképét közli Bakó F. Nagyfügedről, amelyet abasári kőből faragtak. Ugyanilyeneket említ a környék más falvaira vonatkozóan is. Bakó F., Település, népi építkezés (In Dercsényi—

Voit, Heves megye műemlékei I.) Bp., 1968. 434—435. 20 E házban (Kossuth u. 9.) lakó Stágel Antalné 82 éves adatközlő tudta egyedül megmondani a faluban, hogy a kapujukat a nagyapja csinálta (1848), a konyha- és pincelejáratot az apja (1870) készítette. Mindketten másoknak is készítettek hasonló munkákat. A múlt századi kőfaragókról s azok leszármazottaitól sajnos már alig tudhatunk meg valamit. Az öregek elhaltak, sokakat pedig 1947-ben visszatelepítettek Németországba. A Pest megyei Levéltárból ez ideig sajnos semmilyen rájuk vonatkozó anyag nem került elő. 21 Dercsényi, i. m. 341. még említi. 22 Ld. Bakó, i. m. 450. Sajnos a Dercsényi (i. m. 432—433.) által közölt kutakat már nem találtuk meg. 23 Különféle használati eszközöket készítettek más vidékeken is. Ld. Pávay, i. m. 294—295. (vályú, lépcső, sírkő, vízszűrő); Szilády Z., Erdély régi tűzhelyei. NÉ 10. 1909. 1—20. (sütőharang-, lepénysütő-, kemencenyílásokat elzáró kőlapok); Gönyey S., Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete. NE 31. 1939. 124.; Bakó F., Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben. Az Egri Múzeum Évkönyve, VIII—IX. Eger, 1972. 325—431. (ház, nagyobb melléképületek, kemence, aszaló építőkövei). 24 Szálai Á., A dunabogdányi castellumról. AH. 10. 1933. 12. lapján írja, hogy a castellum kőfalának egy részét szürkés-zöld trachitból építették. A követ ismerő adatközlők megállapítása szerint ez helyi kő. 25 Dercsényi, i. m. 338. Orbán Kálmán helybeli lakos hallomásból tudja, hogy a németeken kívül kevés olasz és francia telepes is jött Bogdányba. Az olaszok kőbányászok és kőfaragók voltak, s a bánya környékén telepedtek le. Tőlük tanulták a helybeliek a bányászást és kőfaragást. Ezek az olasz bányászok később visszaköltöztek Olaszországba. — Erre vonatkozó írásos dokumentumok ez ideig nem kerültek élő. Heckenast G., Magyarország ipara 1726-ban. Történelmi Szemle, XIV. 1971. 320—329. cikkében azokat a megyei jelentéseket sorolja fel, amelyekben a különböző kézművesek betelepítését igénylik. Pest megyéből többek közt kővágókra lenne szükség a „Duna mellékén" (324). 26 Bakó, i. m. 437. után. 27 Vö. Borovszky, i. m. 56.; Dercsényi, i. m. 338. 254