Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

24. kép. Barokk kapu (Kossuth u. 94., fotó: Mesch József né) Az 50 évvel későbbi, tömegesen jelentkező kőfaragványok mindenképpen megerősítik azt a feltételezésünket, hogy a fent említett hivatásos kőfaragók nagy hatással voltak a helyi igények alakulására. Az ügyesebb kezű kőbányászok — mint azt napjainkban a visszaemlékezők is bizonyítják — megtanulták a kőfaragás fontosabb mesterfogásait, és a falu, valamint a környék igényeinek kielégítésére is dolgoztak. A hazai kapitalizálódás kezdetén a kőbányászat intenzívebbé válásával, a munkalehetőség és igények növekedésével mind többen vállalták ezt a munkát. A falusi nép abban az időben jórészt még önellátásra volt berendezkedve. A ház és tartozékainak elkészítéséhez általában a közelben rendelkezésre álló anyagokat használták fel. A kapuoszlopokhoz szükséges szálfákat azonban bizonyára vidékünkön is meg kellett fizetni, mert a „korábban szabadhasználatú erdőbirtokokat a földesurak kisajátították, és a fa kivágását és felhasználását engedélyükhöz kötötték." — Mint Bél Mátyás írja a Mátra-vidékről 1735-ben

26

. (Ugyanez lehetett a helyzet a bányai kővel, amiért szintén fizetni kellett. Ezzel magyarázható, hogy Bogdányban a sok kő, bánya és bányász ellenére sem építettek kőházakat. Legfeljebb az aljazat készült kőből. Fölötte a fal vályogból vagy legjobb esetben téglából épült.) Mivel az erdei kőhöz ingyen jutottak, s megmunkálását a kővel való bánni tudás is elősegítette — ráadásul a kő sokkal tartósabb is, mint a fa —, fokozatosan egyre több dolgot csináltak belőle. Az ilyen tartós tárgyak készítésére ösztönözhette őket a sok elemi csapás is, ami Bogdányt sem kerülte el: 1838-ban a nagy árvíz 123 házat döntött romba (1840-től csinálják a kőkapukat). 1845-, 1849-, 1850-, 1865-ben tűzvész pusztított

27 stb. (1860 után készülnek a házba épített ajtókeretek.) A kőnek viszont sem a víz, sem a tűz nem tud különösebben ártani, ezért a belőle készült 251