Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai
10. kép. A kővágó (riccer) eszközei bántást úgy időzítik, hogy a zsinór meggyújtása után még időben beérjenek a mesterek is a,bunkerba. Onnan számolják, hogy hány robbanás volt. A hang irányából és nagyságából tudják, hogy mikor melyik töltés robbant fel. Valamennyi robbanás és az azt követő kőrobaj elcsendesedése után előjönnek a bányászok. Megvizsgálják a robbantás eredményét. Sok esetben hatalmas sziklatömbök maradnak egyben. Megállapítják, hogy melyiket hány darabba kell még ismét kisebb robbantással széthasítani (6. kép). Ezt később el is végzik. A kövek hasadási irányában fúrják a lyukakat. Minden a fent leírtakhoz hasonlóan történik, csak kisebb arányban. Régen a fúrás is kézi erővel történt. Ma már fúrógéppel végzik. így természetesen sokkal gyorsabban haladnak. A kisebb és nagyobb robbantásokat egyaránt általában délután, munkaidő befejezése előtt szokták végezni. Ilyenkor a munkások nagy része hazamehet, csak a bányamesterek és kőhasítők maradnak ott. Ez utóbbiak a bányától távol eső helyen dolgoznak, ahol teljes biztonságban vannak. Ezzel elejét veszik a kisebb szerencsétlenségeknek is. A kőbánya területét 1925—26-tól sínek hálózzák be (7. kép). Ezeken közlekednek a csillesorok azzal a válogatott, hasítani való kővel, amelyet a riccerek dolgoznak fel. Régen ezek a csillék egészen a Duna-partig közlekedtek. Oda vitték le a finomabb faragásra szánt követ, valamint a különféle építkezéshez, út- és gátépítéshez, a Duna-meder erősítéséhez stb. való kisebb-nagyobb, egyenetlen oldalú terméskövet, idomkövet, amit aztán uszályokra raktak, s elszállítottak. Az uszályokra a partról — még az 1950-es években is — sok palló vezetett. Ezeken tolták fel fatalicskával (tragacs) a rakodóemberek a követ (9. kép). Most az uszályra való pakolást is gépesítették. Billenős teherautók hordják a követ, és futószalag viszi a partról a hajóra. A teherautók bevezetése előtt szekerekkel vitték a megvásárolt követ mindig, ha a bánya területéről elszállították a 236