Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Szilágyi Miklós: Halászat a Cegléd környéki kisvizeken

1. kép. Húzós háló (Fotó: Apáti-Tóth Sándor) minden ma közkeletű halászómód alapelvét, de nem ismerte — nem ismerhette — az eszközkészletet, a jelenkori technikai apparátust. A halászóeszközöket az általános technikai fejlődés eredményeit hasznosítva évezredek során alakította ki, formálta mind tökéletesebbé az ember. Aligha szükséges részletesen bizonyítanunk, hogy a kerítőháló anyaga s ebből következőleg mérete, formája nem lehet azonos az őskori ember kerítőhálójáéval, hiszen mind a növénytermesztés (a rostos növények termelési technikája), mind a mechanikai fonóeszközök tökéletesedése (a fonókerék feltalálása) döntően befolyásolta a hálókészítést. A fokozatosan tökéletesedő, ma már modern anyagú (műszál!) eszköz alapelve viszont azonos a neolitikum kerítőháló jávai: a vízben tértölelően vontatott kerítőf állal meghatározott irányba kell terelni a halakat, hogy partra vontatva megfoghassák. Ennek! az „elemi gondolatnak" a gyakorlati megvalósítása a mindenkori általános technikai színvonal függvénye. Egy-egy fejlettebb, a kor technikai színvonalán megvalósított eszközváltozat kialakulásával egyidejűleg azonban nem tűnt el az „elemi gondolat" egyszerűbb, primitívebb eszközben realizálódott változata. A társadalmi termelés „perifériájára" szorulva mindig halásztak olyan egyének, akiknek meg kel175