Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

téssel őrködött. Nincs is nyoma annak, hogy járványos elhullás tizedelte volna meg a kis udvarház állományát. Tehát e vonatkozásban Márton L. mintagazda volt. Egyéb jövedelemforrások Márton Lajos nemcsak jó gazda, hanem tőzsérszellemű ember is volt. Nem kerülte el figyelmét az, amiben valami haszon volt. Főleg, ha helyben megoldható. Ilyen volt az egykoruan már széltében művelt mezei téglaverés és -égetés merkantil változata. A helyi falumúzeum gazdag téglatára igazolja, hogy ennek a kézműiparnak Márton Lajos idejére nagy hagyománya van. A helyi közbirtokosságnak évtizedek óta központi téglaégető] e üzemel. Alig van helyben lakó nemesúr, akinek névjegyét ne égették volna téglába. Márton Lajos nevét is széltében jegyes téglák őrzik. Feljegyzései szerint a téglaégettetést 1847-ben kezdi el és haláláig folytatja. Elszámolásaiból az 1848-as évet emeljük ki:

61 „összes Tégla égetési költség 848 13 Mai Sikola 20 f Jár Samutól 50 f Hertzeg Istvánnak 20 f Téglára számítva 20 (ismeretlen jelzés!) Téglás Ferentz Mesternek 12/30 f övé Tészen 164 f 48 x 19 Mai Hertzeg Jánosnak be tudandó 3 v Tiszta Búza 9 f 27 Mai Ferentz Mesternek 50 f Samu ötsém Gyetvainak 5 Juni Sikolának 12/30 Előpénz 5 f Hertzegnek 12/30 be rakáskor 2/30 10 Juni Sikolának 7/30 Küldött hozzám égetéskor Hertzegnek 23/30 125 fFerentznek 5 f Gyetvainak — Először 5 f — bé rakáskor 50 f — 5 Dec Fűtéskor 12/30 — Napi és Éjjeli segéd Dohányosok 10/30 — Gyetvainak fűtés végezetkor 25 f — Kiszedéskor 23 dec 12/30." Néhány apróbb megfigyelés adatunkhoz: 1. az égetés 2 testvér közös vállalkozása; — 2. a szakmán belül a „verés" és „égetés" külön mesterségnek számít; — 3. a vállalkozók vidékiek s a mester (Téglás = nevében is hordja mesterségét!) családjában a szakma ősi foglalkozás lehetett. Helyi ellenőrzésünk alapján égetéskor 30 000 tégla adott ki egy „kemencét". Ennek durva költsége a két testvér részéről 412 f 30 x. Az előző 1847-es égetés értékesítéséből tudhatjuk, hogy ezrét odaszállítással 18 vf-ért adták. Egy kemence tégla értéke tehát 540 f. Ebből felesen a haszon bő 60 f, vagy a megmaradó 4000 tégla. A tégla helyben (Ruttkay Mihály úr, Ürményi Ő Ex ja) és vidékre kel el (Várkony, Törtei). Az árhoz még csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a 18 f. Márton Jánosnak, tehát atyafinak számolt ár. Az ürményi és törteli tétel mögött már 20 f-os ezrenkénti ár jelentkezik. Végül igaz, hogy e téglaégetésekről a 48 utáni időkből írásbeli igazolásunk nincs. De bontás igazolta, hogy a reformátusok 1864-ben épült, egykoruan igen modern, nagy iskolája csupa „M L" jegyes téglából épült. Márton Lajos másik, kisebb jövedelemforrását a feldolgozásunk elején említett szárazmalom adta. Ez már 1841-ben László testvérével közösbe került. így igazolják ezt rendre a későbbi közös fenntartási költségek jegyzetei is. A malom üzemeltetéséről egyetlen elszámoltatási jegyzetünk van. Közöljük ezt alább szó szerint, mert Szent Györgytől Szent Györgyig, szinte a XVIII. századi mozdulat138