Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban
20 55 2 Д 53 1 2% 8 2 3 7 1 2 7 1 4 6 Va 1 Vá " 6 Va 5 Va l Va 2 esett á 15 41 49 20 38 77 lanság jegyeivel áll előttünk ez az elszámolás. Pl. még mindig a pozsonyi mérő használatával „rovásra" megy minden: 62 „A múlt 1844-ik Év Szent György napjától — 1845-ik 11 Decemberig keresett a Halasy-féle malom 1 Év 7 Va hónap alatt Tiszta 2res Tavaszi Posoni Mérő 11 Nov 10 843 volt á régi rovásra az utolsó mérés és öszvesen be jött 11 Dec az új rovásra első rovás és mérés 17 Jan 846 második mérés 20 Febr — harmadik — 27 Ápr — 4-ik — 14 Júni az új molnár első mérése Sz Gytől 20 — — Az 1846-ik Év Sz György napjától 1847-ik Január 16-ik keresett á malom — 16 Jan 847 bé telt a rovás 25 Jan 848 Illesszünk még ehhez az elszámoláshoz egy kései felújítási adatot, amiből kiderül, hogy M. L.-nak csak 7з része van a malomból: „848 Malomra fizettem — Korong nyak költsége 12 f 30 — 9 font vas á vasárusnál; — (Üj) kútért fizettem 10 f.; mór tégla elrakás 6 f 45 x; — ez 28 f 15 x — Ebből esik rám tyg 9 f 25 x — Lászlóra esik 18 f 50 x." De az újonnani fogazást is el kell végeztetni 18 f értékben. Az új malomkő pedig 125 f-ba kerül. Ha a malom jövedelemből az 1847-es év 105 p. mérőjének egy harmadát: a 35 p. mérőt ragadjuk ki s ehhez azt a természetes tényt, hogy az egész udvarház évi őrleményével nincs gondja — megállapítható, hogy Márton Lajos számítását elérte. Áttekintésünk végére pontot kell tennünk. Szemelvényanyagunk a 178 oldalas kéziratnak csak töredékét ölelhette át. Feljegyzőnk is sok részletmozzanatról hallgatott (pl. trágyafelhasználás), viszont mi se térhettünk ki néhány meglevő részletre (pl. a szőlő- és gyümölcstelepítésre, ahol tudatos válogatással minden fácskáról fel van jegyezve, hogy honnan való és ki, mikor oltotta). Válogatásunkat azonban ebben a keretben is hézagpótló forrásnak ítéljük. Elsősorban talán a megye majorsági gazdálkodásának agrártörténeti vizsgálatához; de irodalomtörténeti vonatkozása se közömbös, ha arra gondolunk, hogy az előttünk álló udvarház születése és élete Abonyi Lajos (Márton Ferenc) író szülőotthonát érinti. Az ő gyermekéveihez ennek a naplónak minden betűje hozzátartozik. Záradékként, egyben kiegészítésképpen mondjuk el még azt a keveset az író édesapjáról, amivel róla kapott, eddigi képünk teljesebb lesz. Naplójának elzálogosításokat és bérleteket érintő utalásai elég meggyőzően utalnak arra, hogy a korabeli bomló rendi társadalom nemesurainak talpa alatt milyen méretekben mozdul meg a föld. Ugyanezek a jegyzetek viszont azt mutatják, hogy ő ennek az ellentéte volt: a család puritán szelleme elárvuló „Osztályokból" és kúriából hozza össze udvarházát. Pedig más út is kínálkozott volna. Mert az, hogy egy mammutbirtok jogi szövevényeiben fiatalon megállta a helyét és hogy az érett jogászgazdát 3 vármegye is táblabírájává választotta — igazolja, hogy jó jogász volt. Tehát nyitva állt volna előtte a közhivatali felemelkedés. Sőt, a reformkor lázában a politikai karrier is. Ö mégis elsősorban csak gazda maradt. Annyira nem politikusegyéniség, hogy naplójában az 1848—49-es esemé139
