Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban
A feles kukásnak így nő a kontója az évi elszámolásig. Ebben az elszámolásban arra érdemes figyelnünk, hogy a „mérőt" bő 3 vékának — a „köbölt" 4 vékának számolja el a gazda; valamint arra, hogy a februári költöztetéssel, helyben, a kukás előkészítő munkája a palántaágyakhoz el is kezdődik. A munka értelme, eredménye bizony az időtől, terméstől függ. Márton Lajosnak 1847-től folyamatosan vannak dohányosai Abonyban is, a tiszasülyi bérletre is. Ezekből emeljünk ki egy év végi elszámolást 1848-ból. Üllei Kovács József és Miksolczy Molnár István miután évi élésre, bajra, gyékényre, kukára, zsinegre 102, illetve 100 40 forintokat kielőlegezett — a feles dohány értékébe elszámolhatott részükre a gazda 40 f .19 Уз x-t és 44 f 21 x-t. így az elsőnek 60 f 52 Уг-ja, a másodiknak 56 f 16 x adóssága marad a következő évre. 53 Tehát ilyen gyenge termésű év is volt, mikor 1 évi kontónak 2 évi munka a fedezete. Mit tehet ilyenkor a kukás? Ha tetszik, ha nem — a következő évre is szerződnie kell; felét költi a szükségesnek, és kétszer annyit dolgozik, ha utol akarja magát érni a-család. A cseléd- és dohányoskonvenció-tételek összevetéséből a különbség levonható: a cselédkonvenció nem függ a terméstől, munkáját, idejét nem oszthatja be maga. A feles kukás életformája ennek az ellenkezője. Akkor is, ha papírforma szerint az évközi lerovások hasonlítanak. Mint azonban majd látni fogjuk, a kontó „ledolgozására", csökkentésére van olyankor a gazdaságban lehetőség, mikor a dohányos saját munkája kevesebb. Pl. Márton Lajos úgy időzíti téglaégetéseit, hogy ennél az éjjel-nappali munkánál dohányosai besegíthessenek. Egyébként itt is sajnálhatjuk a részadatok hiányát. Ismerjük helyből az ősi hagyományt: hogy egy családra 5 holdat számítottak. A jól kiválasztott, előkészített, előtrágyázott földet „lapjára" legalább 3-szor be kellett kapálni. Hogy erről az átlag-, közepes termés 5—8 q közt ingadozott. Vizsgált gazdasági naplónkban azonban ilyen adatok nem találhatók. De haszon az, hogy ott láthatjuk M. L. vetésforgójában ezt a gazdaságos ipari növényt, pontosan azokkal a kukáséletet érintő részadatokkal, amihez ez ideig más forrásunk nincs. Ezzel azonban át is léphetünk Márton Lajos jövedelemforrásának egy másik nagy területére: a jószágtartása vizsgálatára. A gazdaságról nyert képünk csak ezzel lesz teljesebb. Állattenyésztés Előre kell bocsátanunk, hogy M. L. naplójának abonyi szakasza a korábbi időkhöz viszonyítva sokkal kevesebbet foglalkozik az állattenyésztés adásvétel vonatkozásaival, mint várhatnánk. Érthető. Akkor, fizetése mellett ez volt fő jövedelemforrása. Itt saját földjéből kell elsősorban kihoznia mindazt, ami ember és állat szükségét hordozza. Mégis bizonyos, hogy második fő jövedelemforrása az állat volt. Ennek előfeltétele a terjedelmesebb, jó legelő. Ezért van 1840—46 között nagyobb bérlete a közeli (10 km) Törtelen. Utána is felhasználja még 2 évig Törteit, de „Egy öreg szám" beváltása után 5 vf-ot fizet. Utána újból a régi bérlet, a tiszasülyi puszta a központ. Ezen a két bérletén az állatain van a főhangsúly. Törteit „gazda" vezeti. Az itteni kisebb felesvetők munkájára, a gulyás és juhász dolgára felelősen ő vigyáz. Az abonyi idők juhállományát nem ismerjük. Csupán azt jegyzi fel, hogy mikor 1846-ban Törteiről Abonyba kerültek át a juhok, 22 döggel számoltak el. Itt Pallada József juhászt fogadja fel juhaihoz a következő konvenció mellett: készpénz 10 vf, kenyérnekvaló 50 véka, — árpa 5 véka, — só 40 font, szalonna 40 font, juhtartás 40 db, kukorica-, kenderföld, ázalék 2 véka. 54 Van egy utalásunk, hogy a tiszasülyi bérletet se saját 134
