Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája
feltűnik a szakembernek. A néprajzi gyűjteményben pl. akad 15—20 olyan tárgy, melyet bármelyik múzeum szívesen fogadna, csakhogy ezek egy részének csak a szekrény tetején jutott hely. A raktárszerű kiállítás eredménye, hogy még az avatott látogató is nehezen fedezi fel a község történetének és néprajzának sajátosságait, legfontosabb jellemzőit. A bemutató olyan faluképet ad, mely a hasonló nagyságrendű községek jó részére érvényes lehetne. 55 A komplex kismúzeumók kimondott vagy titkolt perspektíváját egyes kezdeményezők az önálló épülettel és státussal rendelkező, a község és környéke muzeológiai feladatait ellátó múzeumban látják. Olyan múzeumiban, amely a „gyermekkori rendellenességeket" leküzdve fel fog nőni a „patinás" múzeumok mellé, és idővel nem is fog különbözni azoktól —• különös tekintettel arra, hogy azok jó néhánya is ugyanúgy kezdte. Az így elgondolt perspektíva logikailag hibátlannak tűnik, mert: a ijó öreg Mogyoróssy János pl., aki 1868-iban a gyulai múzeum alapját megvetette és perspektíváját megálmodta, hasonlóképpen „mindent" gyűjtött, 56 s a felszabadulás utáni alakulásúak közül is jó néhány (pl. a nyírbátori 57 ) „falumúzeumból" nőtt önálló és jó hírű múzeummá. Pest megyében e „felnövekedés" szép példáját szolgáltatja az aszódi múzeum. Jó értelemben komplex feladatokat lát el: vállalja a Galga mente népéletének kutatását, s a Régészeti Kutatócsoporttal, a Nemzeti Múzeummal együttműködve a környék régészeti feltárását is megszervezte. Sokoldalú munkájáról önálló kiadványokban adott számot. 58 Az önállósodás, a töretlen ívű fejlődés alapfeltétele, hogy az adott helyen társadalmilag indokolt legyen új múzeum alapítása és fenntartása. A hely közigazgatási központ volta, történelmi múltja, idegenforgalmi helyzete stb. együttesen indokolják az alapítás szükségességét. E tényezők meglétével aligha magyarázhatjuk meg az isaszegi, az aibonyi, a penci múzeumok önálló létét. A kismúzeumók jövője nem lehet más, mint amit Ikvai Nándor kifejtett: a nagyobb községek, járási székhelyek gyűjteményei minden feltétel együttes megléte esetén önállóvá nőhetik ki magukat, a többiek viszont a legközelebbi tájmúzeum kiállítóhelyei, kihelyezett gócai lesznek. 59 Érdemes azonban ennél a kérdésnél egy kissé hosszabban elidőzni. „Minden feltétel" látszólagos megléte ugyanis korántsem elegendő. Az isaszegi falumúzeum „feltételei" az engedélyezésékor biztosítottnak tűnték, de az épület pl. már akkor is elavult volt. A ráckevei múzeum épülete — a Savoyai-kastély — olyan összegű műemlékhelyreállítást kívánna, melyet a megyei szervezet nem képes vállalni, s ha meg is történne a felújítás, a múzeum anyaga korántsem lenne elegendő, hogy az épületet megtöltse. Lényegesebb ennél a kismúzeumók személyi ellátottsága. Csak akkor válhatnak ui. valamennyire ütőképessé, ha főhivatású muzeológus végzi a munkát. A szakképzett — és szükségszerűen specializáltán szakképzett — muzeológus azonban nem tudja vállalni a minden múzeumi szakágra kiterjedő polihisztorkodást. Ha még akadna is, aki vállalja, munkája annyira szétaprózódna, hogy egyetlen szakágban sem tudna színvonalasat produkálni. A „komplex" tevékenységet tulajdonképpen csak a létrehozó autodidakta polihisztorok képesek szervezni — a színvonaltalanság árán; a gyűjtemények ilyen fenntartása tehát az ő személyükhöz kötött. 2. Néprajzi gyűjtemények. E tiszta profilú gyűjtemények létrehozói önkéntes néprajzi gyűjtők, esetleg szakképzett, de státus nélküli néprajzosok. Mivel eleve szakirányúan kezdődött a gyűjtés, s szakmai előképzés is megelőzte, a szakszerűtlenségből adódó hibák sokkal kevésbé fedezhetők fel ezeknél, mint a „komplex" gyűjteményeknél. A kiállítás lehetséges módja is viszonylag egyszerű 20* 307
