Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

megye 5 múzeumából 6 év alatt 16 (lett), s lesz rövidesen még 3—4." 45 (E tizen­hatban ugyanis nincs benne a hírekben gyakran szereplő szigetszentmiklósi, 46 solymári, 47 s a megye múzeumait ismertető Mezősi Károly által is számon tar­tott 48 érdi, gödöllői, gyömrői helytörténeti gyűjtemény.) Pest megye új alakulású múzeumai között természetesen néhány speciális fejlődésű gyűjtemény is akad, nem tekinthető mindegyik tipikusan „falumúzeumnak". A tápiószelei gyűjte­ményt pl. már az 1950-es években a múzeumok között tartották számon, pedig akkor még rendezetlen magángyűjtemény volt. A Blaskovits testvérek által ösz­szehalmozott műkincsek (képzőművészeti, iparművészeti anyag) ma is speciális prof üt biztosítanák a kúriamúzeumként újjárendezett kisgyűjteménynek. A nagy­kőrösi Arany János Emlékmúzeum és a dömsödi Petőfi Emlékmúzeum irodalmi emlékhelyként alakult, de a nagykőrösi figyelemre méltó irodalmi gyűjtemény­nyel rendelkezik, a dömsödinék viszont nincs irodalomtörténeti anyaga, régé­szeti, numizmatikai stb. anyagot azonban ott is őriznek. Képzőművészeti emlék­hely a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum és a szadai Székely Bertalan Emlékkiállítás. A zebegényi képzőművészeti gyűjtemény 2681 darabból, míg a szadai mindössze 7 darabból áll. 49 Az aszódi Petőfi Múzeum, a ráckevei Árpád Múzeum, a szobi Börzsöny Múzeum és a penci Falumúzeum — jóllehet személyi ellátottságuk ezt aligha teszi lehetővé — egy-egy kisebb tájegységre vonatkozó „komplex gyűjtemény" kialakítására törekszik, (annak fenntartásával, hogy a tiszteletdíjas múzeumvezető érdeklődésének megfelelően a régészetre, az iro­dalomra, esetleg a természettudományra esik nagyobb figyelem). A nagytarcsai Falumúzeumnak példásan és szakszerűen rendben tartott néprajzi, népművé­szeti anyaga a számottevő. Tulajdonképpen csak az abonyi és az isaszegi tekint­hető olyan falumúzeumnak, amelyik csak a községre vonatkozó komplex gyűj­teményt alakított ki. Annák ellenére, hogy egyenként mindegyik kismúzeum gyűjtemény any aga tartalmaz figyelemre méltó tárgyakat, s helyi indokoltságuk mellett sok érv so­rakoztatható fel, a megye múzeumainak ilyen szétaprózottsága semmiképpen sem szerencsés. A gyűjtemény anyagot is sokkal hatékonyabban fel lehetne hasz­nálni mind a tudományos, mind a népművelési munkában, ha központi helyen (megyei múzeum, tájmúzeumok) jól rendszerezve és áttekinthetően állnának a muzeológiá rendelkezésére. A jelenlegi szétaprózottság mellett a megyei tudo­mányos és népművelési tervezésnél alig lehet figyelembe venni a kismúzeumok anyagát. Az ellenpélda Baranya megye lehetne. Az új múzeumi törvény megjelené­sekor megállapították, hogy a működési engedélyhez szükséges feltételek egyet­len gyűjteménynél sincsenek meg, nem tartották tehát indokoltnak a kismú­zeumok önállósítását. Kiemelt helyeken (idegenforgalom, közigazgatási központ) viszont „hivatalból" hozták létre múzeumokat. 50 Ennek megfelelően, ha nyílot­tak is meg falumúzeumok Baranyában (mint pl. Tormáson), csak kiállítóhely jelleggel: a raktári anyag valamelyik múzeum gyűjteményébe került. 51 Az ilyen megoldásnak alapfeltétele a honismereti szakkörök által létrehozott gyűjtemény „gazdái" és a megyei szervezet közötti harmonikus kapcsolat, valamint a meg­felelő kapacitású központi múzeum határozottsága. 52 Hasonló tendenciák érvé­nyesültek Békés megyében, ahol szintén nem kapott működési engedélyt egyet­len új múzeum sem (a „régi"-nek számító szarvasinak sincsenek meg a „műkö­dési feltételei" ...), vagy Szolnok megyében, ahol csak a törökszentmiklósi hely­történeti gyűjtemény alakult újonnan. 20 Studia . . . 305

Next

/
Thumbnails
Contents