Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

A rendeletek hatására a honismereti mozgalom hivatalos és félhivatalos dokumentumai is hangot váltottak. Nem hangzott ugyan el, hogy nem volt eléggé körültekintő és megalapozott a múzeumalapítások feltétel nélküli pártfogolása, de az újabb megnyilatkozások mérsékletre intettek. Az 1965. évi országos honismereti konferencia referátuma már a megyei múzeumok ellenőrző szerepét hangsúlyozta, s a törvényerejű rendelet korlátozásaira hivatkozott.

42 E referátumhoz a kismúzeumokkal foglalkozó két hozzászólás csatlakozott. Verő Gábor, a Múzeumi Főosztály helyettes vezetője a múzeumok hivatalos engedélyezésének feltételeire hívta fel a fiigyeimet, és körültekintésre intett: inkább a megyei szervezet keretén belül üzemeltethető kiállítóhelyeket, semmint helytörténeti múzeumokat kezdeményezzenek a honismereti szakkörök. A gyűjtőmunka lehetőségét és kívánatos irányát a helytörténetben — újkortörténetben jelölte meg, tekintettel arra, hogy a múzeumi szakágak közül éppen ez a legelhanyagoltabb.

43 Bőgel József szintén a legújabb kori kutatás, gyűjtés felé igyekezett orientálni a szakköröket, s jóllehet elismerte a gyűjtött anyag bemutatására való törekvés jogosságát, hangsúlyozta: „nem kell• minden esetben arra törekedni, hogy az összegyűjtött anyagból fél tétlenül múzeumot hozzanak létre". Nem biztos — folytatta —, hogy a közönség elé tárás „mindig csak múzeumi keretben történhet". Hozzászólásának végső summája: a közvetlen feladat a meglevő falumúzeumok megerősítése, „az életképtelen falumúzeumokat viszont meg kell szüntetni".

44 Ezekkel az állásfoglalásokkal a falumúzeumok ügye lényegében le is került a honismereti konferenciák és értekezletek napirendjéről. A hozzászólók.— más napirend kapcsán — vissza-visszatértek ugyan a hivatalosan lezártnak tekintett problémákra, a mozgalom egészét azonban más, fontosabb kérdések foglalkoztatták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság évfordulóinak megünneplése, majd felszabadulásunk 25. évfordulója az újkortörténeti kutatások, a krónikaírás felé terelték a honismereti szakkörök figyelmét. A falumúzeumok megoldatlan problémáit a megyei múzeumi szervezetek igyekeztek rendezni — .nagyon is eltérő módon. A megoldás útjainak keresése (1965—1970) A megyei tanácsoknak és megyei múzeumoknak állást kellett foglalniuk: milyen mértékben tartják kívánatosnak a megyei múzeumi hálózathoz tartozó intézmények számszerű fejlesztését. Az állásfoglalást több tényező is befolyásolta : —• erősen centralizált, jól fejleszthető megyei múzeum esetén a központi intézmény könnyen „beolvaszthatta" a kisgyűjteményeket, s vállalni tudta a szétszórt kiállítóhelyek üzemeltetését (pl. Baranya, Szolnok stb.); — a megyei hatókörű múzeum hiánya, a kis körzetet ellátó intézmények nagy száma újabbak létesítésére serkentett, azzal az indítékkal, hogy ne legyenek a megyében ellátatlan területek (pl. Pest, Bács-Kiskun stb.); —• idegenforgalmilag exponált vidékeken fontosnak tűnt új kiállítóhelyek létesítése (Veszprém, Heves stb.). Az eredményt tekintve rendkívül tarka a kép! Az egyik véglet Pest megye, ahol — hosszú időn át — a legelemibb feltételek megléte esetén működési engedélyt kértek és kaptak a kismúzeumok. Ennek számszerű eredménye: „Pest 304