Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Dinnyés István. Adatok Erdély XVI–XVII. századi ötvösségéhez

összefoglalva az első íkehelyre vonatkozó ismereteinket, elmondhatjuk, hogy kelyhünk a XVI. sz. első harmadában készült kelyheknek abba a csoportjába tartozik, melyeknél a késő gótikus forma és díszítés reneszánsz elemekkel bővült. Párhuzamai alapján 1510. és 1530. között, Erdélyben készült ötvösműnek tarthatjuk. A talpas kereszt és a második (kehely készítésének idejét és helyét mesterjegyük alapján határozhatjuk meg. Az egyik oldalukon elmosódott jegyek kiegészítik egymást, könnyen rekonstruálható az ötvös mester jegye: 3/c kép.

10 A két ötvösművet tehát Michael Werner vagy Mathias Werner kolozsvári ötvös készítette 1664. és 1705. között. Mindkét ötvösmű jól beilleszkedik a XVII. század második felében készült erdélyi ötvöstárgyak közé. E korra jellemző, hogy az ötvöstárgyakon késő gótikus, reneszánsz és barokk elemek keverednek. Gótikus jellegű a kereszt formája, szárának kiképzése, a kehely pártája. Reneszánsz elem a hólyagos nódusz. Tisztán barokk jellegzetesség a kereszt három angyalfője, a kehely kosarának virágdísze. A XVII. sz. második felére utal a kehely szárának bordás kialakítása. Készítésük idejének pontosabb meghatározását rdkon darabok segítik. Hann Sebestyén 1680. és 1690. között készült kelyhei

11 főbb vonásaikban és díszítésükben közeli párhuzamot jelentenek, elsősorban a kehelyhez. Egy 1680-ban készített kelyhén a kosár ornamentikája részleteiben is megfelel kelyhünkének.

12 A kuppa kosarának díszítése rokon egy 1683^ban, Besztercebányán készült kehely kosarával.

13 Az 1680-as évekből származik az a szászszentgyörgyi (Erdély) kehely

14

, aminek hólyagos, ékköves nódusza, talpának levéldíszei megfelelnek a tápiószelei kehelynek és keresztnek. Talpának és szárának kialakítása rdkon, összekötő tagjai azonosak a talpas keresztünkével, míg kosarának díszítése kelyhünk kosarához áll közel. Analógiák alapján a talpas kereszt és a kehely készítését 1680—1690 közé tehetjük. A két ötvösmű kialakításában és díszítésében mutatkozó egyezések valószínűsítik, 'hogy egyidőben készültek, templomi felszerelés összetartozó darabjai voltak. JEGYZETEK 1 Pulszky—Radisics, Az ötvösség remekei. I. k. 23. o.; II. k. 3., 43. o. 2 Radisics Jenő, Régi egyházi ötvösművek. AÉ 1891. 34—36. o. 3 Gyárfás Tihamér, Brassai ötvösművek. AÉ 1908. 385—387. o. 4 Dr. Czobor Béla, Két régi ötvösmű az erdélyi egyházmegyéből. AÉ 1892. 326—328. o. 5 Pulszky—Radisics, Az ötvösség remekei. II. k. 43—44. o. 6 Dr. Róth Viktor, Besztercei ötvösművek. AÉ 1914. 360—364. o. III. t. 9—10. k. 7 Mihalik József, Három egyházi ötvösmű a M. N. Múzeumban. AÉ 1898. 217—218. o. 2—3. k. 8 Dr. Róth Viktor, i. m. 360. o. 9 Genthon István a kelyhet 1520 körűire keltezte. Pest megye műemlékei. I. k. 187. o. — Bp., 1958. 10 Kőszeghy Elemér, Magyarországi ötvösjegyek. Bp., 1936. — 170. o. 1003. sz. jegy. 11 Dr. Róth Viktor, Hann Sebestyén öt úrvacsorakelyhe. AÉ 1913. 159—165. o. 12 Mihalik József, Hann Sebestyén két ismeretlen ötvösművéről. AÉ 1900. 255—256. o. 2. kép. 13 Divald Kornél, Régi ötvösművek a besztercebányai ág. hi tv. ev. templomban. AÉ 1910. 19—21. o. 4. kép. 14 Vö. 6. jegyzet; 368. o. 21. kép. 268