Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején
a községházára pedig Vaschuta Károly és Huszár József megbízottakat küldte. Elsőrendű feladatuk volt az intézkedések ellenőrzése, amivel a község és a járás lakosságának az érdekét szolgálták. 26 Erre az ellenőrzésre kétségkívül nagy szükség volt, hiszen az aszódi járás főszolgabírája az a Sárkány Ernő, aki csendőrséggel fékezte meg a kartali cselédsztrájkot, ő törte le a turai vasúti pályamunkások sztrájkját. Ö volt az, aki három hónapig fektette a galgalhévízi jegyző és pénztáros ellen tett feljelentést, késleltetve ezzel a helyi nemzeti tanács által sürgetett kivizsgálást. Túrán az elöljáróság csak úgy döntött az új jegyző személyét illetően, hogy kikérte a néptanács tagjainak és a szociáldemokrata párt helyi csoportja elnökének a véleményét. 27 Ikladon január 11-én Braun Dániel, a 'községi munkástanács megbízottja a képviselő-testületi gyűlésen képviselte a falu nincstelenjeit. 28 Versegen komoly küzdelem zajlott le a nemzeti tanács polgári képviselői és a nép megbízottjai között. Dobó plébános a nemzeti tanács elnöki tisztségéről a Hangya vezetése körüli személyes ellentéte miatt lemondott. Tettét később megbánta, mert így a község hatalmi szervében a baloldali elemek jutottak a vezető pozíciókba. Szerette volna visszaszerezni tisztségét, s mivel ez nem sikerült, rendszeres ellenagitációba kezdett. A december 1-én megtartott népgyűlésen már nyíltan izgatott és lázított. Zsingor József alelnök december 1-én kelt levelében segítséget kért. Egyben javasolta, hogy bízzák meg az ügy lefolytatásával az Aszód és Vidéke Nemzeti Tanácsot, mondván, az már más alkalommal is megfékezett ilyen elemeket. 29 Külön figyelmet érdemel a galgahévízi nemzeti tanács tevékenysége. A tanács tagjai közül többen a nincstelen agrárproletárok soraiból kerültök ki, akik a nép követelésének adtak hangot, amikor felelősségre vonták a község jegyzőjét és pénztárosát. Ubranikovics Ernő jegyző és Réz László pénztáros a háború alatt több visszaélést követett el a falu szegényeinek terhére. Péli István (később a Magyar Tanácsköztársaság idején is a tanács tagja) és a nemzeti tanács több tagja 1918. december 18-án terjesztette fel az ügyet a helyi elöljárósághoz, amit mind a községi, mind pedig a járási szervek igyekeztek agyonhallgatni. A felháborodás azonban olyan nagy, hogy kénytelenek az üggyel foglalkozni. Az 1919. március 20-án és 21-én lefolytatott kivizsgálás feltárta a különféle visszaéléseket, panamákat. Nem osztották ki a hadisegélyeket, kevesebb permetezőszert adtak a gazdáknak, más — gondjaikra bízott — közszükségleti cikkekkel üzérkedtek. Egyes gazdákat jogtalanul mentettek fel a katonai szolgálat alól, természetesen jó pénzért. A községi bíró tanúvallomása szerint ezt úgy oldották meg, hogy „ .. . 30 holdat is írtak annak, akinek nem volt.. . 30 Mindez bizonyítja, hogy aki fizetett, meg akinek sok földje volt, annak nem kellett a lövészárkokban és pergőtüzekben elpusztulnia. Az egész akciónak azonban más az oka, mélyebbek a gyökerei. Általában az úri társadalom iránti elégedetlenség és gyűlölet fejeződik ki a tanács mozgalmában, amit az egyik felterjesztés is alátámaszt: „Nagyságos Kormánybiztos Űr! Tudatom nagyságos úrral, hogy Galgahévízen milyen huncutság folyik, a gonosz lelkű gazdák, hogy rabolják a szegény embert, egy liter tejet három koronáért, 1 tojást 1 korona 20 fillér, egy hektó kukorica 120 kor, egy kiló zsírt 60 koronáért adnak. Hát az a fekete lelkű pap és kántor milyen nagy párbért szednek és hogy nyúzták a háború alatt a szegény hadba vonultak családjait, elvették a szájoktól az utolsó falatot. 235
