Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

És az a gonosz posta mester és az felesége kilökdöstek bennünket, ha valamiért a postára mentünk. Kérünk igazságos intézkedést. Galgahévízi szegény hadiasszonyok."

31 A galgahévízi nemzeti tanács cselekedetében meglehetősen radikális irányvonalat követett. Olyannyira, hogy ebben az időben már nem is nemzeti tanácsnak, hanem munkástanácsnak nevezték. Egyébként is a nemzeti tanácsok 1919 februárjában hivatalosan is beszüntették működésüket az aszódi járásban, átadva a helyet a földművestanácsoknak, a munkástanácsoknak.

32 „ .. . A galgagyörki földmunkások február 2-án nagygyűlést tartották, amelyen Csiky és Steiner elvtársak beszéde <után egyhangú lelkesedéssel csatlakoztak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Megalakították a helybeli kommunista földmunkás csoportot és a Földműves Szegények Tanácsát..." —• adja hírül a Vörös Üjság.

33 Ezek a tanácsok már elsősorban a néptömegeket képviselték, működésüket nem gátolták polgári elemek, munkájukat önállóan végezték, nem sokat törődve az egyre jobban sorvadó, tekintélyét és jelentőségét elvesztő képviselő-testületekkel. „ ... A munkástanácsok, amely Galgahévíz községben kétségkívül egy önálló külön és a helyi elöljárósággal kapcsolatban nem levő szerv, mely . .. arra szolgál, hogy külön képviselje a földimunkások érdekeit..." — állapítja meg Sárkány főszolgabíró 1919. február 13-án.

3/í Az elégedetlenség a községekben fokozódott a polgári kormányzat politikája és azt hivatalosan képviselő elöljáróságokkal szemben. Galgamácsán január 26-án népgyűlést tartottak, ahol az aszódi példa nyomán a községházára két megbízott küldését határozták el. „ . .. Galgamácsa község közönsége bizalmatlanságát fejezi ki a községi jegyző és a községi képviselő-testülettel szemben, kívánja, hölgy a népgyűlés által választott 2 bizalmi férfi, Szabó József és Kovács Pál elvtársak addig is, míg új választás megtörténik, a község ügyeinek vezetésében ellenőrző hatáskört gyakorolhasson."

35 A Földmunkások és Kisgazdák kartali csoportja nagygyűlést tartott 1919. II. 2-án, ahol tiltakoztak a február 1-én megtartott választás ellen, kijelentik, hogy az akkor megválasztott bírót és törvénybírót nem fogadják el, egyben új választást kérnek. A főszolgabíró a határozatokat kénytelen elfogadni, másokat jelölni.

36 De új választásokat sürgetnek Domonyban és Hévízgyörkön is.

37 Ezt tapasztalva Sárkány főszolgabíró az alábbi jelentést küldte a Közigazgatási Bizottságnak: „ ... A régi törvény alapján való választás nem látszik célravezetőnek, mert míg a virilizmus intézménye fennáll, s a szavazati jog mindenkire kiterjesztve nincsen, addig nem remélhető, hogy a választás bármily eredménye is közmegnyugvást keltsen."

38 A fenti példákból látható, hogy a régi közigazgatás egyre kevésbé ura a helyzetnek. Az aszódi járás főszolgabírája a forradalmi hangulat levezetése érdekében ezért az alábbi javaslatot terjeszti a községi elöljáróságok elé. Mindenekelőtt leszögezi, hogy a közigazgatás felelősei továbbra is a községi elöljáróságok mindaddig, 'míg a hamarosan megjelenő néptörvény a község szervezetét átalakítja. Mivel azonban Galgahévíz kivételével a nemzeti tanácsok működésüket mindenhol beszüntették, helyeselné, ha „ .. . a község lakossága lehetőleg a munkástanács tagjai közül 2 bizalmi férfiút küldene választás útján a községházára, akik ott ellenőriznék a községi elöljáróság szociális és feltétlenül a nép érdekében való működését."

39 Vagyis az aszódi és a galgamáosai gyakorlatot az egész járásra akarta kiterjeszteni. Nem nehéz következtetni, hogy ezen elképzelés az 236