Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

bántja az illetőt semmiféle gonosz démon. Ellenük segít az is, ha arra gondol a szorongatott, hogy találkozni szeretne azzal, akivel karácsonykor együtt ette az almát. Az állatokhoz kapcsolódó szokások A gazdák karácsony estéjén nem feledkeznek meg az állataikról sem, és azok pásztorairól. Lóréven pl. ekkor házról házra jár a tehenész, tésztából készített ökröket kap és ezenkívül még szalonnát, bort stb., kinek mije van, azt ad hozzá. Érden karácsony estéjén az utcákat járta végig a tehenész, a kanász és a juhász, s mindegyik saját jelzőkürtjét fújta. A gazda ekkor kiment az utcára, kihajtotta az állatokat és megszentelték. Több községben, pl. Csobánkán, Budakalászon karácsony böjtjén a gazda este megszenteli az állatokat az istállóban: „Zivi i zdravi da budite! Cestitam vam badnji dan!" (Életben és egészségben legyetek! Szerencsés szentestét!). Karácsony reggelén pedig így köszönti jószágait: „Hristos se rodi!" (Krisztus megszületett!). A katolikus gazdák az éjféli mise után szénát vesznek az asztalról, beviszik az istállóba, és így köszönnek: „Cestitam van badnje vece, Adam i Eva! Zivi i zdravi bili! (Szerencsés szentestét, Ádám és Évát! Életben és egészségben maradjatok !) Ádám és Éva napján bőségesen kell etetni az állatokat, hogy tudják, karácsony van. Budakalászon karácsony estéjén az istállót bezárják, mert ha akkor szénát lopnak, egész évben akármennyit eszik a jószág, éhes marad. Ádám és Éva napján ahol először lámpát gyújtanak, oda mennek a bolhák, s ezért három lámpát kell kivárni, akkor szabad csak meggyújtani (Tököl). A karácsony díszei, köszöntői, babonái A karácsonyi szokások közül a karácsonyfa sem a görögkeletieknél, sem a katolikusaknál nem hagyományos, még most is csak elvétve találkozunk vele, alhol valamilyen oknál fogva erősebb a más nemzetiségű, a városi hatás. Néha a koma hoz keresztgyerekének kis karácsonyfát. A díszes karácsonyi kalács helyettesíti. Többen, így pl. Budakalászon is a szalma alá rejtik a gyermekeknek szánt ajándékot, ott keresik izgatottan. A katolikusok vesszőt hajlítanak körbe vagy egy abroncsot (bozicno kolo), azt díszítik fel fenyőágakkal, telerakják mindenféle édességgel, szaloncukorral — régente mézesbábbal —, aranyozott dióval, almával. A szoba gerendájára akasztják fel, középről galamb lóg le, melyet átfúrt, kiüresített tojásból vagy tésztából készítenek, szárnyát és farkát pedig legyezőszerűen összehajtott papírból formázzák, a feje is tésztából van. A galambot spárgával a kilincsre kötik úgy, hogyha az ajtót kinyitják, leereszkedik, ha becsukják, felszáll. A gyerekeknek azt mondják, hogy az angyalka, a Jézuska bozta. A karácsonyi hangulatot a betlehemesek (gk. : vertepasi, rk. : betlemci) játéka és éneke növelte. Általában a szokásos, belülről kivilágított kis templommal jártak, benne papírból kivágott jászollal, figurákkal, állatokkal. Eljátszották, hogyan keres szállást a szentcsalád, s a háromkirályok messiáskeresését. Fehér ing, bő gatya, papírláncokkal díszített, magas papírsapka volt rajtuk, pásztornak öltözöttek is mentek velük. Sokan voltak, pl. Tökölön 3—4 csoportja volt minden utcának. Itt magyarul, rácul, svábul énekeltek, aszerint, hogy kinél 180